Hírek

2015.09.04. 16:19

65 esztendő együtt - Egy viszontagságos, érzelmes, értékes és nagyon boldog élet

- Nagyon hosszú és nagyon szép volt... - mondta Trautmann László házasságáról, amelyet Horváth Edittel kötött: 1950. augusztus 20-án, a bicskei római katolikus templomban. Felesége csak annyit fűzött ehhez: - És nagyon gyorsan el is ment...

Pekarek János

Mindhárom megállapítás ritkaságszámba megy. De hisz már a hatvanöt esztendős házasság is ritkaság!

- Edit néni és Laci bácsi! - tisztázza a megszólításokat vendéglátónk a szerény kisapostagi családi házban, tettetett szigorral, és azonnal belefog nagyon hosszú és nagyon szép, ám nagyon gyorsan elröppenő, hatvanöt éves házasságuk rövid összefoglalásába.

Trautmann László és felesége, Horváth Edit hatvanöt éves házasságuk templomi megerősítésén, Kisapostagon

A dolog tulajdonképpen 1948. Szilveszterén kezdődött, a bicskei év végi bálon. Lacinak meg kellett változtatni szkeptikus nézetét a szerelem első pillantásra című tételről, s beismernie, hogy az bizony létezik: egy karcsú lány egyetlen pillantására...

Annyira, hogy alig két év múlva házasság is lett ebből az illemtudó, bár szenvedélyes szerelemből. Habár a fiú apja a bicskei bohém gróf, Batthyány Gyula első számú inasa volt, fiú géplakatos-tanoncként ágyrajáróként lakott Angyalföldön. Mellesleg angolul tanult az esti gimnáziumban.

Aztán a házasság, a családalapítás miatt a gimnázium félbeszakadt hogy egy évtized múltán, már munka mellett tegye le az érettségit (és a gépésztechnikusi vizsgát) a családfő. Úgy, hogy a kötelező olvasmányokat a felesége, egy bicskei molnár leánya olvasta el helyette, és foglalta össze neki a történeteket.

Otthonukban, az együtt töltött boldog éveket ecsetelve

Még megvannak azok a naplók, amit a két szerelmes hatvan-egynéhány évvel ezelőtt vezetett. Meg azok a levelek is, amiket ritka távolléteik alatt váltottak egymással. Azt mondja a házaspár, hogy már többször újraolvasták a paksamétákat. Most is a közepén tartanak a gyűjteménynek, és nagyon izgalmas olvasmánynak találják! Még javában magázták egymást a naplókban...

Közbejött 1956. Trautmann Lászlót, akit mindenki becsült a gyárban ( tisztességesen, becsületesen élni nagyon nehéz, de csak úgy érdemes! , tanította neki édesapja), megválasztották a helyi munkástanács elnökének. Ennek következtében 1958-ban a tatabányai bányában találta magát.

Nagy nehezen került 1960. július elsején Sztálinvárosba. Úgy dolgozott, hogy itt kapott életében először önálló lakást, kilenc hónap múltán: a Rózsa Ferenc udvarban.

A hideghengermű gépkarbantartó művezetőjeként ment nyugdíjba Laci, immár bácsi, akit itt is mindenki becsült, szeretett. Emberekkel csak úgy lehet dolgoztatni, ha törődünk velük! , mondja el első számú, munkáséveiből leszűrt axiómáját. S akkor már idézzük a másodikat is: A szabadság az, amit nem lehet pénzzel megváltani! Értsd szabadság alatt az önrendelkezést, a gondolkodás és a cselekvés szabadságát. Ezért ment nyugdíjba 1988-ban és a mai napig rendkívül jól érzi magát ebben az állapotban. Igaz, Edit néni már várta otthon: ő két évvel hamarabb tette le a tustollat, amit előbb a vasmű, majd a város tervezőirodáján forgatott, mint műszaki rajzoló.

Három lányuk született, akik nyolc unokával, ők pedig (eddig!) tíz dédunokával ajándékozták meg a házaspárt. Akik azonban máig nem felejtették, hogy az ínséges időkben három gyereküket kellett eltemetniük...

A két szerelmes, akik ma, hat és fél évtized múltán sem létezhetnek egymás nélkül, nem feledte, hogy Bicskén kertes házban születtek. Ezért előbb egy pirinyó hegykői nyaraló tulajdonosai, majd később egy kis bicskei ház gazdái lettek.De mivel a három leány túl távolinak találta Bicskét, az öregek visszaköltöztek, Kisapostagra. Mellékszál, hogy azóta az egyik leány Írországba költözött...

Egy viszontagságos, érzelmes, értékes élet. Ezt nem én mondom: ez Laci bácsi egyik, huszonöt oldalas írásának címe. Oklevelet nyert vele az emberi erőforrások minisztériumának pályázatán. Azóta biztatják, hogy írja meg ezt az életet (ami, ugye, a saját és a felesége életének szétbogozhatatlan, tanulságos és szépséges története) regény formájában is. Amilyen stílusa van, amilyen magával ragadó elbeszélő és amilyen őszinte ember, biztosan sikerkönyv lesz belőle!

De nem kell kapkodnia. Ideje van hozzá. Hiszen még csak nyolcvanhét éves.



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!