Hazádnak rendületlenül!

Történelmet idéztek a széchenyisek a kopjafánál tegnap: a második világháború végén hazánk romokban hevert, és a magyar nép óriási erővel látott hozzá a kifosztott ország újjáépítéséhez, ám olyan emberek kerültek hatalomra (élükön Rákosival), akik igazságtalanságot, visszaéléseket, bebörtönzéseket hoztak a magyarra. Zsarnokságról szóltak a mondatok majd jött ´56 októbere, amikor Petőfi utódai szembefordultak a diktatúrával, és a szovjet csapatok kivonulását követelték: Vesszen az önkény, éljen a törvény! Mert a haza nem eladó! A szovjet hadsereg túlereje azonban visszavette a hatalmat a forradalmároktól és átadta Kádárnak...

- Hazádnak rendületlenül! - kántálták a diákok.

A forradalmárok előtt tisztelgett Baltási Nándor katolikus esperes is, aki egy olasz egyetemista lány, Paula személyes történetén keresztül érzékeltette a kopjafánál egybegyűltekkel, hogy ´56-nak példa értékű, különleges helyet kell elfoglalnia megemlékezéseink között. Nehéz ünnepnek nevezni azt az évfordulót, amelyhez kivégzett, elhurcolt magyarok neve kapcsolódik. Október 23. mégis ünnep: a szabadságot, a forradalmákat éltetjük. Nem a megtorlókra kell emlékezni, hanem a hősök nevét éljenezni. Az esperes emlékeztetett Mansfeld Péterre, Mindszenti Józsefre, Tóth Ilonára, akiknek a neve úgy fogja össze a szabad Magyarországot és emeli a szabadság jelképévé ´56-ot, ahogyan Petőfi tette 1848-ban: A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez... Felidézte Kapisztrán Szent János szavait, majd azt kérte: dolgozzunk együtt, közösen, hogy Magyarország békében gyarapodhasson az elkövetkező évtizedekben, évszázadokban.

A díjazottak tiszteletére a Dunaújvárosi Sándor Frigyes Alapfokú Művészeti Iskola zenei műsorcsokrát láthatták, hallhatták az ünnepi közgyűlés végén a Bartókban: Tótin Katalin zongorán, Tótin István fagotton, míg Tótin Szilvia fuvolán játszott
Fotó: Ady Géza

A szabadságról szóló gondolatok után Zecher János dédunokája, Józsa Milán kezdte a koszorúzás sorát, utána az önkormányzat, a járási hivatal vezetői, a nemzetiségi önkormányzatok, a pártok, intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés virágait.

A Bartók színháztermében tartott ünnepi közgyűlésen szintén az 1956-os forradalom kitörésének 59., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 26. évfordulójára emlékeztek a jelenlévők. Cserna Gábor polgármester üdvözölte Baltási Nándor kopjafánál elmondott gondolatait. Majd egyebek mellett azt mondta:

- Orwell szerint a szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik. 1956-ban mi magyarok egyszerűen csak ilyen szabadságot akartunk magunknak. Kimondani, hogy elegünk van a kifosztásból, az elnyomásból, a megaláztatásból. Kimondani, hogy emberhez méltó életet akarunk élni magyarként egy független, szabad hazában.

A kopjafánál a Széchenyi gimnazistái idézték fel a történelmi eseményeket és Baltási Nándor katolikus esperes osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel

Cserna párhuzamot vont ´56 és a ´89-es rendszerváltás között: Akkor még nem tudtuk, hogy a bukott rendszer emberei már szervezkednek és készülődnek hatalmuk átmentésére. Ahogyan ´56-ban is, amikor úgy tűnt, hogy szabadok leszünk, már szervezték a szovjetek visszahívását és a megtorlásokat. A szónok a jelen eredményeiről, feladatairól is beszélt, és azzal zárta: Adjon Isten elegendő bölcsességet számunkra, hogy immár szabad európai polgárokként méltók tudjunk lenni 1956 örökségéhez!

Az ünnepi beszéd után Dunaújvárosért-díjak átadásával és a Sándor Frigyes zeneiskola műsorcsokrával ért véget a városi rendezvény.