Hegesztőverseny: ívvel-lánggal kell jól bánni

Számomra a hegesztésben mindig van valami földöntúli: hogy az ember akár lánggal, akár az elektromos áram keltette villamos ívvel képes megolvasztani s eggyé forrasztani két külön anyagot! Ennek már a külsőségei is túlvilágiak: vakító fény, csöppekben fröccsenő fém, hőség, gáz, titokzatos szerkezetek, elképesztő védőruhákba burkolózó emberek... Ami pedig a dolog fizikai és kémiai tartalmát illeti, aki hegeszt, az a szakmunkásvizsgától a nemzetközi jogosítványokat is tartalmazó mérnöki végzettségig mindent megtanulhat, s akkor még mindig marad, amit tanuljon - nyugdíjig!

A zsűri (jobbról): Horváth Roland, Bús István, Zemankó István, Bartha Sándor (Fotók: Lázár Zsolt)

De vannak, akiket éppen ez izgat! Mint például Horváth Rolandot, az ISD Dunaferr Zrt. képzési és fejlesztési főosztályán a hegesztési bázis vezetőjét. Az eredetileg gépészmérnök végzettségű bázisvezető megszerezte a hegesztő szakmérnöki diplomát is, mégpedig EWT és IWT, azaz hazai és nemzetközi  képesítésekkel.

Mint a Szakma Kiváló Tanulója Verseny egyik házigazdája, ő lett a hegesztők országos döntője vizsgabizottságának az elnöke. Hiszen ez a verseny nem csak arról szól, hogy ebben az évben a hegesztőtanulók közül ki lesz a legjobb, hanem arról is, hogy  kik kapják meg teljesítményüknek megfelelően társaiknál jóval hamarabb a szakmunkás bizonyítványt!

Ez bizony az elhelyezkedési versenyben is sokat segít...

Az országos döntőbe jutott nyolc végzős diák közül ketten Jászberényből, egy-egy versenyző pedig Ajkáról, Várpalotáról, Pécsről, illetve Mohácsról érkezett - ketten viszont hazaiak: a Dunaferr Szakközép- és Szakiskolában tanulnak, ahol a versenyt rendezik. Csak azért nem írom, hogy dunaújvárosiak, mivel történetesen mindketten bejárók: Keresztúri Jenő Besnyőről, Szekulya Zoltán Dunaegyházáról jön  naponta iskolába, gyakorlatra.

Jenő egészen sajátos utat járt be a versenyig: százhalombattai érettségije után a Dunaújvárosi Főiskola hegesztő szakára jelentkezett. Ám ott számára túl sok volt az elmélet és túl kevés a gyakorlat a hegesztésből. Ezért igazolt át a szakképzőbe, de nem zárja ki, hogy később a hegesztés elméleti részét is folytatja.

Zoltán mindenképp fémipari szakmát akart választani, s akárcsak társának, a hegesztés neki is nagyon tetszik, változatos, izgalmas kalandnak, jó szakmának tartja, amivel itthon és külföldön is jól lehet elhelyezkedni. Bár mindketten azt mondják: ha itthon találnak egy jól fizető állást, eszükben sincs külföldre menni. Valószínűleg ebben sincsenek egyedül.