Hogy gyógyuljanak a sebek!

2010. június 05., 04:29 szerző: Klecska Ernő
Országszerte, így Fejér megyében is megemlékeztek, emlékeznek a héten a trianoni békeszerződésről. Pénteken három megyei településen, Pusztavámon, Bodajkon és Pákozdon avattak emlékművet, bővítve a már elkészültek ma még nem túl hosszú sorát. Egy korábban felavatott emlékműnél, Martonvásáron Duray Miklós volt a szónok.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0

Az ünepségek már hét közben elkezdődtek: Martonvásáron Duray Miklós, a szlovákiai magyarság eszméiért fogságot is megjárt vezető politikusa, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke volt jelen. Pénteken délután Pákozdon a magyarság összetartozását hirdető haranglábat állítottak fel a katolikus templomkertben, ott Jókai Anna Kossuth-díjas írónő szólalt fel. Bodajkon a református templom udvarán egy csókakői faszobrász készítette trianoni mementót adtak át. Dunaújvárosban az evangélikus templom kertjében 2008-ban felavatott emlékműnél volt megemlékezés, Pusztavámon pedig új emlékművet avattak: "Igazságot Magyarországnak" - ez áll a kettős kereszten. Az emlékezésre mindegyik helyen a történelmi egyházakkal közösen került sor.

Székesfehérváron pénteken a Szent István Művelődési Ház invitált békés, méltóságteljes fáklyás felvonulásra. Az Öreghegyen álló Aranybulla emlékműtől este fél nyolckor induló menet a Szent-Donát kápolna, majd a Zobori úti kereszt érintésével a máriavölgyi Mária szoborig haladt. A rendőri kísérettel vonulók élén Spányi Antal katolikus megyés püspök és Cser-Palkovics András országgyűlési képviselő (Fidesz) haladt, s a többi történelmi egyház, a jobboldali pártok, több civil szervezet is képviseltette magát, de magánember is szép számmal volt.

Trianon egyik legnagyobb fájdalma az volt, hogy nem lehetett róla beszélni - mondta a pákozdi megemlékezésen Jókai Anna. A Kossuth-díjas író az ökumenikus emlékező ima és Juhász Gyula Trinanon című verse után megrendülten szólt a népes közönséghez.
- E harang most a legalkalmasabb szimbólum, hiszen reményt kelt, s hangja messzire hallatszik - mondta, s kiemelte: egy nemzetet nem lehet úgy elpusztítani, hogy még a szavát se hallassa.

Kérdések, amelyekhez magunkban, magunknak kell megkeresni a választ. Duray Miklós, a szlovákiai magyarság eszméiért fogságot is megjárt vezető politikusa, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke tette fel őket szerdán Martonvásáron, az Emlékezés terén. Azután, hogy elhalt, de még fülünkben csengett a harangzúgás, a férfitorkok bús-szomorú nótája az első világháborúról, a fogságról, majd a szavalat fiatal érzelme és akarata.
- Aki Európában nem tudja, hogy mi történt az első világháborút követően a magyarokkal, annak ismeretei vajon azért hiányosak, mert a magyarok a világ figyelmét nem merényletekkel és egyéb gyilkosságokkal hívták fel saját sorsukra? Vagy talán azért szenvednek emlékezetkiesésben a tőlünk nyugatra élők, mert ha beszélünk a sorsunkról, a szétszakítottságban és szórványban élő nemzettársaink megpróbáltatásairól, akkor saját bűneik jutnak az eszükbe? De lehet, mindent tudnak, csak tettetik a felejtést, mert még kilencven év múltán is ugyanazok az érdekek rendezik a politika porondján a színjátékot, amelyek akkor kikényszerítették a világ felosztását.


Duray Miklós szerint az Európai Unió érdektelen mindenféle sérelem iránt, ami a Római Szerződés előtt történt a holokauszt kivételével. Úgy véli, Európában létezik egy több, mint kilencven éves politikai szövetség, ami nem engedi a szembenézést a tényekkel.
- Mindezek ellenére mégse gondoljuk, hogy kilencven évvel ezelőtt csupán egy magyarellenes összeesküvés áldozatai lettünk - folytatta. - Hiba a bukásért, a sikertelenségért csak mást okolni a legjobb lelki megnyugvással. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy akik kárunkra gyarapodtak, azok szintén érdeket érvényesítettek, csak hát nagyobb sikerrel, mint ahogy mi védtük a magunkét. A nemzetközi hatalmi érdek az övékét beillesztette a saját rendszerébe, a miénket elvetette, mert elvethette, mert el akarta venni. Ez abban a politikai légkörben történt, amelyben egy ószövetségi bosszúra emlékeztető nemzetközi jogi döntés törte kerékbe a nemzet fejlődését. Mert mindaz, ami annak előtte volt, már nem lehetett jelenünk természetes része. A jövő ezáltal nehezen, vagy alig összerakható módon szétszórt mozaikkockákra töredezett, és azóta homályos képben jelenik meg előttünk. A múltat és az alakuló jelent összekötő élő kapcsolat megszakadt.
Trianon nem olyan volt, mint a vasvári, vagy például a zsitvatoroki béke, hanem olyan, mint a hóhér pallosa. Lesújtása után már semmi sem hasonlított ahhoz, ami előtte volt - szögezte le Duray Miklós.
- A nemzet számlálatlan évei és a magyar állam több, mint ezer éve alatt először mondatott ki: a múltnak nincs folytatása. Azóta főleg az évforduló napjaiban azon vizsgálódom, miért bennünket sújtott ez ennyire? De nem úgy merül fel bennem a kérdés, merünk-e kicsik lenni. Inkább úgy: feldolgoztuk-e úgy ezt a tragédiát, hogy új üzeneteket tudjunk megfogalmazni a magunk számára, és a kárunkra nyerészkedők felé, hogy bennünk is feloldódhasson a Trianon-györcs? Mert bennünk is dolgozik ez a dicstelen örökség, csak éppen ellenkező módon.

Klecska Ernő

2010. június 05., 04:29 szerző: Klecska Ernő

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...