Hogy ne kerülj zsákutcába

Fotó: Ady Géza

- Mi motiválta a témaválasztásnál?

- Ezeket a darabokat Gyulay Eszter dramaturggal közösen hozzuk létre.Az ötletgazda szinte minden esetben ő volt, ő hozta a témát. Klamm háborúja címmel ment egy monodrámám, amit nagyon sokat játszottam iskolákban. Később drogos témában született meg az A gyáva című előadásunk. Esztert nagyon izgatta a vakok élete, integrációja. Ebből jött a Vakság,egy megrendítő erejű monodráma. A T pedig úgy lett, hogy Dobák Lívia,a Bartók művészeti vezetőjemegkeresett engem.Látta ezeket a darabokat, és tetszett neki.Szerette volna,ha Dunaújvárosban is megvalósul egy ifjúsági történet.

Mivel a Geri (Tóth János Gergely - szerk.), aki a fiút játssza, nekem tanítványom volt, és Eszter is megismerte, úgy gondoltuk, olyat csinálunk, ami passzol rá. Akkor találtuk ki ezt a tinédzser fiút, aki picit a drogos történet előtt van még valamivel, még nem jutott el oda, hogy rágyújtson az első füves cigire, vagy netán valami keményebb cuccot kipróbáljon. Ez tetszett a Bartókosoknak is.Tőkés Niki a fiú nagyon nehezen működtethető kapcsolatait játssza, a tanárnőt, a volt barátnőt, a testvért és a szomszédasszonyt.

- Mi a tapasztalata, hogyan fogadják ezeket a tantermi előadásokat?

- Én nagyon megszerettem ezt a műfajt. Egyáltalán azt, hogy fiatalokkal dolgozhatok együtt.Nagyon tetszik a gondolkodásmódjuk, az a nyitottság és bátorság, ami a tinédzsereket jellemzi.Ahogy megpróbálják feldolgozni a világot. Úgy vettem észre ez most nyilván álszerénységnek hangzik, hogy ezek a darabok nagyon is jól megmozgatják és beindítják a fantáziájukat. Hol a családi viszonyokra lehet reflektálni, hol a drogra, hol a másság elfogadására, hol egyszerűen csak két költőt lehet másképp látni.Minden előadás után van egy beszélgetés is. Az egyiknél addiktológus, a másiknál egy látássérült, a harmadiknál kortárs költő a vendég.Ez egy komlex program. Ehhez a darabhoz egy pszichológust fogunk hívni. A feldolgozás lehetőségeit is szeretnénk megmutatni, nem csak a kiúttalanságot.

- Könnyen megnyílnak a gyerekek?

- Változó. Függ attól is, hogy mennyire kommunikálnak egymással, milyen a tanár. Ügyesnek kell lenni. Én nagyon szeretek ott lenni ezeken a beszélgetéseken. Itt is ez a tervem.Viszonylag hamar meg tudok ütni egy közvetlen hangnemet, ami a skacokat oldja. Tudom, hol kell benyomni egy poént, amitől kicsit lazább lesz a hangulat és nem feszülünk be, hanem beszélgetünk.

- Valamilyen szinten pótolhatja ez a szülő-gyermek párbeszédet? Valamit helyettesít?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Eleve szülőnek lenni az. Én háromgyermekes apa vagyok és szerintem ez életem legnagyobb feladata. Hogy jól lássam el, hogy se túl megengedő, se túl szigorú ne legyek. Észre kell venni, hogy ő ki, hogy mit akar, mi jön belőle, de ugyanakkor mindent ne engedjek meg neki. Ez rettenetesen nehéz. Hogy ne az legyen benne, hogy na a fater már megint jön, mondja a magáét , hanem hogy tényleg meghalljon. Egy jó szülő-gyerek kapcsolatot semmi nem tud pótolni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy gyerek sokszor menekül akkor is a szüleitől, amikor nem kellene, mert a szülei jófejek, normálisak, csak egyszerűen unja őket. Tehát ezek az inspirációk, a baráti kör, egy jó tanár, egy jó pedagógus, egy színházi élmény az iskolában igenis adhatnak lendületet.

- A pedagógusok mennyire partnerek ebben? Bevonják őket egyáltalán?

- Nem zárjuk ki őket. Ahhoz, hogy ez az előadás bárhova eljusson, eleve kell egy olyan pedagógus, aki látta, vagy hallotta, hogy jó, és akarja, hogy ez ott menjen. Ez már egyfajta nyitottság. Én nagyon hiszek a minőségben és nagyon bízom benne, hogy ezt ez a darab is hozza.

- Ilyenkor az iskola megvesz egy előadást?

- Több variáció is van. A gyáva című előadással és az Ady/Petőfivel pályáztunk, és most tizet-tizet úgy játszunk, hogy az iskola ingyen kapja. Ilyen is van. Teljesen ingyen nem tudjuk adni, mert a színészek hivatásosok, ez munka, a meghívott vendégnek fizetni kell, de úgy igyekszünk, hogy kifizethető legyen. Tudom, vannak sulik, ahol a vécépapírra sem futja, de valahogy össze lehet hozni. A Klamm háborúja négy és fél év alatt kétszázhuszat ment, ebből kábé százötvenet iskolában. A gyáva című előadásunk a százötvenet elhagyta két és fél év alatt és abból százhúsz iskolában ment. A vakság ötven fölött van, az Ady közelít az ötvenhez. Ez azt jelenti, hogy háromszáz fölötti színházi előadás csak iskolákban.

- Ezek szerint utazni fog ez a produkció is?

- Ez a terv. Úgy tudom, hogy nem is nagyon akarják itt a színházban játszani a pedagógusoknak szóló bemutató után. Nekem meggyőződésem, hogy érdemes egyszer-egyszer kitűzni színházban is. Egyszerűen azért, mert ha híre megy, lesz egy csomó pedagógus, aki szívesen megnézné, mielőtt meghívja. Mi az összes darabunkat játsszuk havonta egyszer. Oda eljöhetnek, akik esetleg nem tudják az előadást kifizetni, csak mondjuk húsz jegyet.

- Miért változott a cím?

- Az embernek már három-négy hónappal a munka megkezdése előtt kell írnia egy címet. Egy kicsit olyan, mintha a születendő gyereknek kell nevet adni. Ez a T, a zsákutca táblával nekünk nagyon megtetszett.