Hölgykommandó takarított a Bugyik-családnál

Sokan és sokféleképpen segítettek már Bugyik Károlynak és három, félárván maradt leányának az elmúlt hetekben. Használt, de jó állapotban lévő gyerekruhákkal, tartós élelmiszerrel, rendszeres, mindennapi meleg ebéddel, játékokkal, könyvekkel, pénzt is gyűjtöttek sokan, itthon és külföldön is, sőt, ingyen színházbérleteket is felajánlottak már, valamint segélykoncert is szerveződik.

Most azonban nem leltárt készítünk az önzetlen és lelkes támogatókról, akiknek minden köszönet kijár – hanem az egyik legfurcsább, mégis hasznos akcióról írunk.

Egyik szemfüles támogató partnerünk ugyanis röpke látogatást téve a lassan már egy éve asszonykéz nélkül maradt lakásban, felmérte, hogy ott igencsak szükség van egy alapos nagytakarításra és rendrakásra. Mi tagadás, Bugyik úr nem a lakásápolás művésze, és ideje sem igen van erre, egyelőre majdnem minden energiáját leköti a három gyerek ápolása (a kilencéves Bernadett, a négyéves Laura és a már kilenchónapos Zsófi nem csak feltűnően csinos, hanem tiszta és gondozott is!), valamint a hivatali ügyintézések.

Ez utóbbiakat most nem részletezzük. Csak annyit, hogy a higgadt felmérést némi szervezkedés, majd most vasárnap reggel fél kilenctől tett követte.

Régi civil partnerünk, Nagyné Berta Zsanett, valamint két másik önként jelentkező hölgy: Vészity Kata és Molnár Kata tisztítószereket és -eszközöket ragadott, majd a szó legszorosabb értelmében megszállta a lakást.

Időt és fáradtságot nem kímélve (valamint tisztítószertbőven adagolva: ez utóbbi az Ökologisztika Alapítványtól származó vegyszermentes készlet volt: Vészity Kata ugyanis ennél az alapítványnál dolgozik) nekiálltak kibontani a lakást az ott hónapok óta felhalmozódott hasznos és haszontalan tárgyak tömkelegéből. Beindították a nagymosást. Portalanítottak, porszívóztak. Külön rakták a tartós élelmiszereket és a napi élelmet. Átválogatták a játékokat. Ugyanígy a gyerekruhákat.

A munka az első napon ugyan még korántsem ért véget (Bugyik úr, aki némi tanácstalan homlokráncolással figyelte a műveletet, még csak déltájban vittte le a kukába az első nagy nejlonzsáknyi haszontalanságot), annyi azonban már most is elmondható, hogy a három gyereknek a közeljövőben már nem lesz szüksége újabb ruha- és játékadományokra.

Viszont a lakás nagyjából kezdi visszanyerni eredeti térfogatát és alaprajzát. A gyerekeknek ezután nem kell a szomszédba menni vagy az ágy tetejére költözni, ha játszani akarnak...

Az akció még nem ért véget. A hölgykommandó újabb bevetést tervez, miután a család egyetlen nagymamája (aki maga is napi tizenkét órában dolgozik) szortírozza a most már számbavehető ruhaneműket. Hely már van hozzá...