Hova lett a céllövölde?

A napsugár csodálatosan melengette a Kisasszony napi búcsúba érkezőket vasárnap, Előszálláson. Évtizedek óta hagyomány a községben, hogy ilyenkor összejön a család apraja-nagyja, akár az ország másik végéről is. A finom vasárnapi asztalra már a tömött kacsa is odakerült, jó ropogósra sütve. Ebéd után pedig, a gyerekek kedvére elindultak a családok megnézni a kirakodók sorát.

Árusból volt bőven: cukorkás, játékos, egyedi kézműves, és minden, ami ilyenkor lenni szokott, még gyermekkorom emlékét a bocskorszíjat, krumplicukrot, és a mézeskalács szívet is árulták, az elengedhetetlen búcsúfiával, a kakasos nyalókával együtt. Kádár Máriánál mindezek ott sorakoztak, csábítva a tekinteteteket. A mosolygós nagyvenyimi asszony már több mint húsz éve mindig itt van, kedvesen kínálva portékáit, s miközben csomagolja, jókat beszélget a helyiekkel.

Bár ebéd után kevesen vállalkoztak a körhintára és a többi szédítő gépezet kipróbálására, azért akadtak merészek. Vajai Zsuzska, Manyik Péter, Szabóné Ibolya és Tóth Dorina Gina azt mondják: semmi pénzért nem hagynák ki ezt az izgalmat.

Szerettem volna megnézni, hány pálcás ajándékot tudok lőni a céllövöldében, azonban az idén ezt nem találtam, s nem csak nekem hiányzott.

A kilátogató mintegy két-ezer ember így iskolakezdés után persze visszafogottan vásárolt, de a Kisasszony napi búcsúk legfőbb értéke a családok meghitt együttléte.