20 éves a HÍD Egyesület

– Azt szokták mondani, hogy akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Szeretném jelezni, hogy az egyesület él és virul – szögezte le mindjárt az elején Rohonczi Sándor.

– Ám a rémhírek terjedésének mindig van alapja. Ennek az, hogy az egyesület új helyre, az Irodaházból a Csillagház 403-as szobájába költözött. Az elmúlt évtizedekben létrejött térségfejlesztési eszközrendszer kevesek fejében állt össze egésszé, való igaz, hogy az M8 Duna-híd Közhasznú Nonprofit Kft. végelszámolás alá került, befejezte működését, azonban a „HÍD” Egyesület idén lesz húsz éves. Készülünk a májusi tisztújításra, valamint a jubileumra egy színvonalas programsorozattal.

Akik a térségfejlesztésért sokat tettek. Alapítók, szellemi társutasok lobbizók a Bartók Színház színpadán a tízéves jubileumon

– A tízéves évfordulóra kötetbe szedték az addigi történéseket. A kiadvány címében szerepelt: A „HÍD”Egyesület első 10 éve. Túl a második évtizeden, vajon mit hoz a jövő?

– Nagyon-nagyon különböző éveket tudhatunk magunk mögött. Nem mondom, hogy a második tíz évben csak rosszabb évek voltak, abban is kevésbé sikeres és hangosabb esztendők váltották egymást. A nagy infrastruktúrafejlesztés, a híd-, autópálya építés az első tíz év eredménye. A következő tíz évre kitűztük a V0-ás vasúti vonal idevonzását, az M8-as autópálya továbbépítését. Sajnos, ezek megvalósításához nem volt még elegendő lobbiereje a térségnek és a városnak sem. Az utóbbi években nagyon izgalmas projektekkel foglalkoztunk. A Regionális Népfőiskolával a kallódó fiatalok munkaerőpiaci reintegrációjában dolgoztunk a Tudhatsz program keretében. Tavaly fejeztük be a helyi önkéntesség elterjesztésére irányuló programot, és volt több más projektünk is. A Nemzeti Együttműködési Alaphoz nyújtunk be pályázatot a működéssel és az évfordulónkkal kapcsolatos eseménysorozatra. Az elmúlt négy évben ugyan nem sikerült nyernünk, de most reménykedünk.

– Mi a tisztújítás elve?

– Természetesen a tagok választanak. Már a tavalyi utolsó közgyűlésünkön megbíztuk a jelölő bizottságot, hogy javaslatot tegyen a személyekre. Biztos vagyok benne, most is erős elnökség áll fel.

– A jövő tervezéséhez jó, ha ismerjük az alakulás körülményeit. Mik voltak ezek?

– Jó pillanatban jöhetett létre a „HÍD” Dunaújváros és Környéke Egyesület. A szervezést egy közösen kialakított stratégiával 1995-ben indítottuk. Az alakuló ülést év végén tartottuk, de a bejegyzés a következő évben történt meg. A Dunaferr akkor volt túl a reorganizáción, előtte még kérdéses volt a társaságcsoport jövője, még a felszámolása is megfogalmazódott, 1995-re eldőlt, hogy a Dunaferr képes talpon maradni. Horváth István vezetésével a cég stabilizálódott, majd mérsékelt növekedésnek indult. Látható volt ugyanakkor, hogy ugyanolyan termelési volumennel, amivel korábban működött, ugyanazt a létszámot nem tudja tartani. A fejlesztések és a költséghatékonyság javulásának hatásaival is számolni kellett. Világossá vált, hogy a létszámfelesleget a gyárkapun belül nem képes felszívni, s ha a feleslegessé váló emberek munka nélkül maradnak, az egész térséget sújtaná. Úgy döntött a vállalat vezetése, hogy részt vesz a térség fejlesztésében, éppen azért, hogy a tőkevonzó képessége növekedjen. Arra készültünk, hogy amennyiben a Dunaferr létszámkibocsátóvá válik, a felszabaduló munkaerőnek az új befektetőknél legyen munkája. Ez a gondolat tehát a Dunaferrnél fogalmazódott meg legelőször, amely ügynek sikerült megnyerni minden jelentős társadalmi és politikai erőt. Sokan azt gondolják, hogy az egyesület a híd-projektre alakult, ezzel szemben első pillanattól kezdve több jelentéstartalma volt a „híd” szónak. Hidat kell építeni a város és térsége között, a helyi társadalom különböző szereplői között, s végül kellett egy közös ügy, ez lett az infrastruktúrafejlesztés, élén a híddal. Sok minden teljesült, de ezeket a „hidakat” nap, mint nap újra kell építeni!