Ingyen volt a melegség - 600 adag ebéd és ruhák, játékok találtak gazdát

Jobb adni, mint kapni : ezt a régi megfigyelést harmadszor is igazolták a közösségi internetes oldalon szerveződő civil csoport tagjai. Akik a közelmúltban alapítói voltak a TEA-nak is: a Tenni Akarunk Egyesület (jóllehet jogilag még alapítás alatt van) pontosan ilyen, a szegényeken segítő cselekedetek érdekében jött létre. Külön erénye, hogy minden politikai párttól függetlennek tartja magát, egyszerű állampolgárok és vállalkozók adományaiból, önkéntes munkájából, felajánlásaiból működik.

Míg a második ebédosztásnál háromszáz adag tizenegy perc alatt fogyott el a Petőfi ligetben rendezett szeánszon, most az ünnep miatt megduplázott, hatszáz adag nem sokkal több: tizenöt perc alatt kelt el.

Fotó: Ady Géza

A menü pedig a lehető legegyszerűbb: sertéspörkölt és krumpli volt. Mellé azonban sok gyümölcsöt, gyümölcslevet, a gyerekeknek (sokan jöttek ők is!) édességet, csokoládét, plüssállatokat, mesekönyveket, a hajléktalanoknak tizenkét zsák ruhát, sőt, a Kandó téri hajléktalanszállónak egy automata mosógépet is felajánlottak.

Az ebéd 47 kiló húsból és 100 kiló krumpliból készült, reggel kilenctől, a szabad ég alatt, önkéntesek munkájával. (Sokan éjszakai műszakből jövet dolgoztak ott reggel kilenctől...)

Néhányan a felajánlók, támogatók közül (azért csak néhányan, mert sokan nem kívánták felfedni nevüket): a Széchenyi pékség, a Boró pékség, a Dodó Hús Kft., s most is a Pannon Polgárőrség gondoskodott a rendről, ugyancsak ingyen.

Ez az ünnep előtti ebédosztás nem csak az adagok számában, hanem a kiosztás körülményeiben is különbözött a korábbiaktól. Ebből az alkalomból Dunaújvárosba jött Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, korábban országgyűlési képviselő, és maga is beállt az ebédosztók közé. Talán jelképesnek nevezhető, hogy a lelkész kenyeret nyújtott mindenkinek az asztalról...

(Iványi Gáborral készült interjúnkat később olvashatják.)

Ezúttal is sok család érkezett, voltak, akik gyerekekkel, ételhordóval. Jutott mindenkinek étel, ajándék.

Igaz, talán a hűvös idő miatt a hús nem főtt olyan gyorsan puhára, mint ahogyan a szervezők számították, ezért nem pontosan négy órakor kezdődött az ételosztás. Bár sok várakozó panaszkodott, hogy éhes, de megvárták türelemmel a meleg ebédet.

Nem, nem tudom megszokni, és biztos vagyok benne, hogy nem is lehet megszokni a látványt, ahogyan megérkezik egy fiatal anyuka, öt gyerekével az ingyenebédre. Anyuka, gyerekek mind tiszták, rendesek, jól neveltek, fegyelmezettek. Én mindig akkor megyek el, amikor ők megjönnek: a legkisebb gyerek a babakocsiban, a második legkisebb a kocsi rúdját fogva, a három nagyobbacska pedig kézenfogva, összekapaszkodva. Ezt a látványt kellene leírni, szépen, higgadtan, pontosan, tárgyszerűen, mégsem érzelemmentesen. Nem tudom.