Írók és költők az építés frontján

Illyés Gyula egyik versének ihlető forrása az építőmunka. Ennek a műnek különös története van: A magyar írók szövetsége munkaakciót szervezett tagjai számára 1951-ben, azzal a szándékkal, hogy gyűjtsenek élményt a szocialista építés egy-egy frontján .

ILLYÉS GYULA Veres Péter és az itt élő Sándor András társaságában nézte meg Dunapentelét, pontosabban: a pentelei fennsíkon épülő gyárat. Az építés nagysága, dinamikája lenyűgözte, és a látványt versbe sűrítette. Illyés Gyula a jelenséget átlényegítette, s nem a rendszerről, hanem az építőmunkáról szólt emelkedett hangon. A vers története kapcsolódik a magyar írók első kongresszusához. A Szabad Nép egyik ügybuzgó újságírója bírálta a lelkesedni rest költőt. Illyés Az építőkhöz költemény felolvasásával válaszolt a bírálatra derül ki a Pásztor Bertalan által szerkesztett Új Üzenet Dunaújvárosi antológiából.

KALÁSZ MÁRTON A 2000-ben megjelent kötet további érdekességekkel szolgál. Például megtudhatjuk, hogy Kalász Márton a ´60-as évek elején Dunaújvárosban élt, ez idő alatt látott napvilágot Rapszódiáink évada verseskötete (1963). Bertha Bulcsú az 50-es évek elején ellátogatott élményanyagért az épülő Sztálinvárosba. Egy kötetnyi novella született is ebből az időből. Később, 1986-ban Ipari közelképek címen jelent meg szociográfiája, melyben A legendás város részben Borovszky Ambrus portréján keresztül mutatja be a városépítés hőskorát, majd a későbbi évek gyarapodását, változásait.

ÖRKÉNY ISTVÁN is megfordult az épülő városban az ötvenes évek elején, és az ezekből a látogatásokból született benyomásai megjelentek írásaiban, később drámáiban is.

PALOTAI BORIS Gyakran megfordult az épülő Sztálinvárosban Palotai Boris. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta: Kakasszó elbeszélések (1951), Sztálinvárosi gyerekek ifjúsági regény (1953), Varázsige elbeszélések (1955), Hetedik év kisregény és elbeszélések (1978). Műveiből hat film is készült, ezek közül az Én és a nagyapám Sztálinvárosban játszódik. A dunapentelei építkezést malterhordó lányként megjárt nyurga Szécsi Margit pályája elején a közvetlen életélményeket lírizálta át , gyakorta dalformában.

KEMÉNY DEZSŐ Családostul 1951-ben költözött városunkba. A ´70-es évek elejétől kizárólag írásaiból és fordításaiból élt, novellái, kritikái, publicisztikái a helyi lapokon kívül országos folyóiratokban is megjelentek. Szinte minden műfajt kipróbált, első regénye sci-fi volt, 1958-ban A legrövidebb út címen jelent meg. Ezt követte a Gili ifjúsági regénye (1962), majd 1965-ben elbeszéléskötete: Tirk, a sofőr címmel. Közel tíz önálló kötetén kívül antológiákban is szerepeltek írásai.

SÁNDOR ANDRÁS Vasmű és városépítésben szerzett élményeinek eredménye Az új város riportkötete (korabeli fotókkal illusztrálva Sztálinváros címen is megjelent) és A nyugtalan ember novelláskötete. A Kiskrajcár című film forgatókönyvét Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt készítették el 1953-ban.

Sándor András író az 1951-ben készült fotón  a Partizán brigádban lapátol

BARSI DÉNES 1960-ban Sztálinvárosba költözött szintén családjával, és viszonylag korán bekövetkezett haláláig (1968. január 5.) itt élt. Ezek alatt az évek alatt sorban születtek regényei, amelyek nagy részének szereplőit, helyszíneit már a város ihlette: Sorsváltás, 1963 Parázs a hamuban, 1968, és még sorolhatnánk. A Barsi Dénes Baráti Kör kezdeményezésére 1990-ben szobrot állítottak az írónak. A Munkásművelődési Központ előtt látható bronz mellszobor Fodor Sándor szobrászművész alkotása.

ŐSZ FERENC 1961-ben költözött városunkba, ahol a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa lett. Szinte ezzel egy időben a Bartók Béla Kultúrotthon művészeti vezetőjeként beállt ostorozni . Rangot vívott ki magának a városban működő Ostor amatőr színjátszó együttes. A humorista Ősz Ferenc itt bontogatta szárnyait, majd pár évvel később, a Ludas Matyi belső munkatársaként, rádiós és televíziós fellépései révén országos népszerűségre tett szert.

A Bartók Béla Kultúrház legendás Ostor Együttese egy tájelőadás alkalmával. A második sorban jobbról balra a negyedik személy az együttes vezetője: Ősz Ferenc. A kép bal szélén áll Miskolczi Miklós újságíró, akinek több várostörténeti művet is köszönhetünk Fotó: archív

RÓZSA ANDRÁS ugyancsak 1961-ben került Dunaújvárosba, tanárként és újságíróként dolgozott. Verseire hatással volt a fejlődő valóság-csoda-város látványa, közelsége.

KISS KÁLMÁN 1963 óta él Dunaújvárosba. Az egyetemi évek alatt kezdett írogatni, de sokkal fontosabb volt számáraa az irodalom, a vers megszerettetése, a tehetséges diákok támogatása. Az iskolákban önképzőköröket hívott életre, 1989 elején Galambos Margittal megalakították a VIM-et, a Vasmű Irodalmi Műhelyét, ami irodalomkedvelők kis csoportjának szervezett programokat, ifjú szerzőknek nyújtott bemutatkozási lehetőségeket, műveik kiadását szorgalmazta. A hatvanas évektől kezdve Kiss Kálmánnak esszéi és tanulmányai jelentek meg a Ma és a Holnapban. Évek óta vezeti a Versbarátok Klubját.

PÁSZTOR BERTALAN Végül, de nem utolsó sorban, tisztelegjünk az Új üzenet antológia szerkesztője, Pásztor Bertalan munkássága előtt is, aki 1956 óta él városunkban. Gimnáziumi tanári munkája mellett műelemzéseket írt regényekről, novellákról, drámákról, versekről. Kritikái jelentek meg napi- és hetilapokban, valamint folyóiratokban. Szerkesztői tevékenységet folytat, akinek drámaíróként is jegyezzük nevét.

Illyés Gyula:

Az építőkhöz

Állványok, frissen fölrakott falak

egy városra való

cement, homok, meg tégla, meg salak

s még frissen csillogó

villanyhuzalok,

rézdrótfonalak

s városnyi friss tető

s körül a még tág mezőn újra: kő,

kábel, cső, pózna s fönt-lent szerteszét

a nyüzsgő hangyanép,

hogy acél- s vasköteleivel,

daruival és emelőivel,

foglyul ejti itt is

a Gulliver-természetet...

(részlet)