Csontos István végzettségét gyémántdiplomával ismerték el

Ebből az alkalomból május 27-én, szombaton egy újabb diplomát kapott, immár a Pécsi Tudományegyetemen: végzettségét immár gyémántdiplomával ismerték el.

Az is megérne egy pszichológiai tanulmányt, hogy milyen állomásokon ment át ismeretségem régi-régi általános iskolai matematikatanárommal, Csontos Istvánnal, amíg ő a feltétlenül tisztelt állapotból a kedves, nélkülözhetetlen öreg barát státuszába jutott!

Ötven évvel ezelőtt, amikor még matematikát tanított nekem, elő-előfordult, hogy egy türelmetlenebb vagy a végtelenségig felbosszantott tanár ordított egyet, netán lekevert egy nyaklevest is.

Csontos István és a gyémántdiploma Fotó: Zs. E.

István soha! Nála halkszavúbb tanárt nem ismertem - az óráin mégis mindig rend volt. Rend, és már-már áhítatos figyelem.

Tiszteletem aztán nagyrabecsüléssel bővült, amikor a nyári táborozások alkalmával, autós gyümölcsbeszerző útjain, amelyekre (rejtély, miért) engem választott állandó kísérőjéül, láthattam, hogy a legegyszerűbb parasztemberrel is olyan udvariassággal beszél, mintha valamely őszbecsavarodott tudóssal találkozott volna.

Maga is parasztszülők gyermeke, a somogyi Kisasszondról. De ő nem felejtette el, honnan jött...

Telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy rendszeres vendége, beszélgetőtársa lettem: és máig tanulok tőle! Már nem matematikát, de: emberséget. Egy végtelenül és egyre gyorsabban embertelenedő világban. Nyolcvannégy esztendősen még mindig olyan magától értetődő könnyedséggel tartja magát elveihez, mint...

Mint alig fél évszázada.

Ebből az alkalomból május 27-én, szombaton egy újabb diplomát kapott, immár a Pécsi Tudományegyetemen: végzettségét immár gyémántdiplomával ismerték el.