Itt a Rockmaraton, ugye csodás?

Rockmaraton-stábunk keményebb fesztiválkorszakainak mókás anekdotáival nem terhelnénk az olvasókat, legyen annyi elég, hogy így, kissé már le- és megnyugodva is úrrá lesz az emberben egyfajta különösen bizsergető érzés, ha több száz fős fesztiválsereggel találja magát szemközt a kemping felé tartó betonúton. Helyben vagyunk, rögzítjük.

Varga Zoltán főszervező (balra) nyitotta meg a kaput az első fesztiválozók előtt pénteken délelőtt

A kapunyitás előtti órákban az egyre sokasodó tábor - követve a szurkolói átiratok világát - könnyed popdalok új formába öntésével szórakoztatta magát.

A már ismert Az éjjel soha nem érhet véget partihimnusz után ismét egy gyöngyszemet dokumentálhattunk: Nekem a maraton a riviéra . (A fiatalabb olvasok kedvéért említjük meg: A nekem a Balaton a riviéra című klasszikust először 1960-ban ismerhette meg az erre fogékony nagyérdemű Felföldi Anikó előadásában. Az azóta már számtalanszor feldolgozott sláger szövegét S. Nagy István dalgyáros szerezte, zenéjét Ullmann Ottó írta.)

Visszakanyarodva a beléptetéshez: pénteken tíz óra előtt megjelent a Rockmaraton szervező stábjának vezére Varga Zoltán, aki mosolyogva tekintett végig a tömegen, majd a civilben történelemtanár fesztiváliparos a közös visszaszámlálás után bebocsátotta a legmotiváltabb rockmaratonistákat.

A Watch my Dying zenekar az elsők között lépett fel

Miközben szépen gyarapodott a kemping lakossága , a dunaújvárosi pályaudvarra befutott a metálszerelvény.

A fél egy előtt érkezett vonatról már tízesével szálltak le a fesztiválra igyekvő fiatalok. Nem kevesen voltak, akik az utat már a bulira hangolódással töltötték.

Tény, hogy lehorgasztott fejű fesztiválozót nemigen lehetett látni az állomáson. Néhányuk kezében sörösdoboz billegett, páran első kérdésként már keresték is a dohányboltot vagy büfét.

Mert kell tíz nap együttlét - a pályaudvart is megtöltötték a fiatalok

Valaki elkurjantotta magát, hogy Mindenki a Balaton Soundra jött?

Ült a poén, mindenki hangosan vihogott. Rég nem látott barátok, barátnők borultak egymás nyakába. Közelebbről a fekete sereg nem is olyan fekete, sok a szín a pólókon, no meg a szépszámú punk haján.

Csoportokban indultak el az állomás felé, a többség láthatóan nem először jár itt. Ki a buszmegállóban várt, ki taxit vadászott, ki pedig gyalog vágott neki az útnak a Szalki-sziget felé. Persze akadtak olyanok is, akik átvágva a síneken, a fák árnyában ülve gyűjtötték az erőt a továbbhaladáshoz. Messze még a kemping, még messzebb a nap vége. Odáig is el kell jutni...

Jelentjük, a többségnek mindez sikerült, így a tegnap estére rendelt kilenc zenekar - Ragadozók, Watch my Dying, Fekete Sereg, Kalapács, Magor, Demonlord, Akela, Rózsaszín Pitpull, Alcohol - alaposan bemelegítette a Rockmaraton közönségét. Ma már fokozott tempóban zúz tovább a fesztivál, hiszen elkezdődnek a nagyobb színpadok programjai is.

Tavaly közel 60 ezren zarándokoltak el a Szalki-szigetre, a rekordkísérletnek is beillő valóban maratoni Rockmaratonra idén nyáron pedig mintegy 70 ezer fesztiválozót várnak.

A következő kilenc napon át a tehát az ország, de talán a kontinens rockfővárosa is Dunaújváros lesz.

Remélhetően mindenki bírni fogja erővel.