A földvári doktornő Malawiban járt, ahol az egész országban egyetlen fül-orr-gégész dolgozik

A misszió célja az volt, hogy orvosi szolgáltatást és gyógyszereket juttassanak el az egészségügyi szempontból ellátatlan területekre.

Pálinkás doktornő, aki 2012-ben végzett a SOTE-n, az interneten olvasta a felhívást, s bár szülei kissé féltették, jelentkezett. Szeret új kultúrákat megismerni, új emberekkel, új helyzetekkel találkozni. Kalandvágyónak is nevezi magát. Másodéves orvostanhallgatóként három hónapig egy tábor konyháján dolgozott az Egyesült Államokban. Később Mexikóban végezte negyedéves sebészeti nyári gyakorlatát. Hátizsákos turistakánt járt többek között Kambodzsában és Malajziában. Orvosként ez a misszió volt az első szakmai útja. Szabadságát és a kórházvezetőtől kapott néhány szolgálatmentes napot használta fel a misszióra.

Afrika egyik legszegényebb országában meleg szívvel fogadták őket. A Magyar Afrika Társaság a Malawiban működő Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ helyi tapasztalatait felhasználva szervezte az orvos missziót. Malawi legnagyobb városában, a több mint ezer méter magasságban fekvő Blentyre-ben volt a főhadiszállásuk, lakásuk. Munkájukat a városban, de távolabbi kis falvakban, eldugott helyeken, telepeken is végezték – rendelőben vagy lakásban, sőt időnként sátorban vagy olyan helyiségben, amelynek se ajtaja, se ablaka, de még padlója sem volt.

Afrika egyik legszegényebb országában meleg szívvel fogadták őket

Az egykori angol gyarmat, majd 1964 óta független, tizenhatmilliós Malawiban nincs egészségügyi alapellátás. Háziorvosi rendszer egyáltalán nem működik. Kórházak vannak, de a távolságok, a rossz útviszonyok miatt nagyon kevés rászoruló jut orvosi ellátáshoz – meséli a fiatal doktornő. Sok felnőttet vagy gyereket még soha nem látott orvos. Egy ottani szervezet, a Limbe Muslim Jamaat, amely tizenkét egészségügyi központot üzemeltet az országban, sokat segített a magyar orvosok programjaiban. Így meglátogathattak magán- és állami kórházat is. Az előbbi rendezett, tiszta, az utóbbihoz tartozó Queen Elizabeth kórház egyik objektuma, ahová gyógyszeradományt is vittek, rendkívül zsúfolt. Matracokon is feküdtek a folyosón, a betegek családtagjai pedig mostak-főztek az udvaron. E közkórház másik, nemrég átadott részlege viszont modern. De nagyon kevés orvos van Malawiban. Például az egész országban egyetlen fül-orr-gégész, illetve egy radiológus dolgozik. Ez a kórház egyébként örömmel fogadja a külföldi orvosokat, megfelelően felszerelt lakást is biztosít.

A Jacaranda iskolában árva, félárva, sokszor rendkívül tragikus sorsú gyermekeknek biztosítanak ingyenes oktatást

A magyar misszió orvosai szakmai munkájukat az adományokból fenntartott Jacaranda iskolában kezdték, ahol árva, félárva, sokszor rendkívül tragikus sorsú gyermekeknek biztosítanak ingyenes oktatást. Egyszer kapnak főtt ételt a gyerekek, kukoricakását és zöldségeket, a legszegényebbeknek még otthonra is küldenek. Ruhájuk szakadt, cipőjük is elnyűtt. A misszió által kivitt ruháknak, játékoknak nagyon örültek. Hazautazás előtt még saját ruhadarabjai egy jó részét is kint hagyta a doktornő. Ott minden átértékelődik – mondja. Rettenetes a szegénység, a vezetékes víz nagy luxus. Mivel vízierőművek termelik az áramot, s márciustól október végéig nem esett, akadozott az áramellátás. Nemegyszer előfordult, hogy tíz-tizenkét óra hosszat nem volt áram.

Az emberek mindenütt nagyon barátságosak, mosolygósak. Az iskolában a gyerekek énekkel-tánccal, a pedagógusok nagy szeretettel fogadták őket. Edina doktornő és kolléganője megvizsgáltak minden diákot és felnőttet is. Sok volt a felső légúti megbetegedés, tüdőgyulladás, s szem- és hallásprobléma, de köldöksérvet és cisztát is találtak, sőt több HIV-fertőzött gyerek is akadt. Tizenhat százalék az AIDS-betegek aránya. Az iskolai rendelőben több napot dolgoztak, itt fogadták a környékbeli felnőtteket is. Ott sorakoztak az iskolaudvaron, hiszen sokan évek óta küzdenek valamilyen betegséggel, de még nem látta őket orvos. Még nagyobb várakozás előzte meg az orvosok érkezését a közeli faluban és a távolabbi vidéki helyszíneken, ahová két-három óra utazás után jutottak el, illetve földúton közelítették meg a települést. Mindenütt nagy tömeg várta, volt, ahol asszonykórus köszöntötte őket. Többüknek tíz-húsz kilométert kellett gyalogolniuk a rendelés helyszínére. Előfordult nem egyszer, hogy öt-hatszáz beteget vizsgáltak meg hárman, s még nem is került be mindenki.

Találtak maláriás vagy gyermekbénulásos gyermeket, a felnőttek között sok a mozgásszervi beteg, hiszen folyton gyalogolnak, fejükön vizet, mangót vagy mást cipelnek. Mosolyogni való látvány volt, mikor férfiak kerékpárral tekertek a dombra, s elöl-hátul egy-egy gyereket és még a feleséget is vitték. Az asszonyok szülés után két héttel már a hátukra kötik a csecsemőt és úgy dolgoznak. Egy másik vidéken sok volt a fejlődési rendellenességgel élő vagy mentálisan fogyatékos kisgyerek, akik sajnos úgy nőnek fel, hogy nem látja őket szakember. Szüleik azt remélték, hogy most a missziós orvosok csodát tesznek: adnak majd valamilyen gyógyszert, mely megoldja gondjukat – osztja meg tapasztalatait Edina doktornő. A vizsgálatok során, ahol nem beszélték az angolt, mindig akadt segítőjük, aki a helyi chichewa nyelvben járatos volt.

Találtak maláriás vagy gyermekbénulásos gyermeket, a felnőttek között sok a mozgásszervi beteg

Kint azt is megtudták, hogy a korrupció erősen hátráltatja az afrikai ország fejlődését. Ezért fontos, hogy megbízható emberek kezébe kerüljön az adomány. Malawiban csaknem nyolcszázezer gyermek ingyenes étkezését biztosítja a brit Mary Meals alapítvány, amely abban az iskolában is működik, ahol a magyar orvos misszió dolgozott. Itt értéke van minden adománynak. A világ bármely részéről bárki húsz dollárral hozzájárulhat a gyermekek ellátásához. (A Jacaranda iskola honlapján jelentkezni lehet a gyermektámogatási programra: jacarandafoundation.org).

Az egy hónap alatt akadt pihenőnapjuk is, amikor ismerkedtek az országgal. Jártak a Malawi-tónál a Liwondei Nemzeti Parkban, pihentek, fürödtek, gyönyörködtek a természet szépségeiben, illetve ismerkedtek, barátkoztak. Részt vettek a Malawi Magyar napok programján. A hazai országos média is figyelemmel kísérte a missziót, többször adtak hírt róluk.

A postás kézzel festett képeslapot hozott Malawiból a dunaföldvári Pálinkás családnak, de az interneten is rendszeres volt a kapcsolat az itthoniakkal. – Jó volt hallani, hogy biztonságban van és boldog – mondja Pálinkás Gézáné, az édesanya.

Edina doktornő szerint egyáltalán nem volt kockázatos ez a misszió, sok tapasztalatra tett szert, s nagyon jól érezte magát. – Malawiba szívesen visszatérnék dolgozni, hiszen az operatív szakterületen sokat lehetne tanulni. Hálás vagyok, hogy elmehettem – összegzi a múlt héten zárult egyhónapos misszió tapasztalatait. Ez az út sok mindent felerősített bennem, átértékeltem, mi fontos, mi nem, mi a boldogság.