Jegyzet - Alkotni, dolgozni

Kiderült, hogy kérdezőim közül szinte senki sem járt ebben a városban, ha mégis csak futólag, úgy átutazóban, mert hát minek is időzne itt hosszabb ideig egy idegen ember, mondják. Mások szinte sajnálkozva néztek rám, hogy feladom a biztos Petőfi múzeumi állásomat egy dunaújvárosiért, ahol – mint mondják – leépítik a Dunaferrt, elbocsájtások várhatóak, stb.

Hiába kezdtem nekik beszélni a város sportjáról, az Intercisa Múzeumban található páratlan értékekről, a Bartók Kamaraszínházról, a civil szerveződésekről, kétkedve fogadták. Érdekes időket élünk, a mai magyar ember miután befejezte az aznapi teendőit, hazamegy és pihenésképpen bekapcsolja a televíziót vagy a rádiót és szinte ráhagyatkozik arra, amit ott lát és hall. Valamikor én is a médiában dolgoztam, így tudoma negatív hír az igazi hír. Kit érdekel, hogy egy polgármester, képviselő, igazgató jól végzi a dolgát, hisz azért van fizetve, de ha esetleg valami balul sül ki, arra már mindenki felkapja fejét.

Így van ez egy várossal, térséggel is. Az utóbbi időkben az országos média, ha például Dunaújvárossal foglalkozott, csakis kizárólag a vasműs elbocsájtásokat említette. A helyi médián kívül ugyanakkor szinte senkit sem érdekelt, hogy a Dunaújvárosi Egyesített Kórus milyen nagy sikert ért el amerikai fellépéseik során. A New York-i Carnegie Hallban és a Magyar Házbanadott koncertjükkel méltón képviselték városukat, hazájukat, nemzetüket.

Több éves megfeszített munka, türelem, lemondás, odaadás szükséges ehhez az eredményhez.

Számomra itt kezdődik a művészet, ellentétben azzal, amit a kereskedelmi csatornák fő műsoridejükben sugároznak. Szerintem itt kell a kultúra szerepét felerősíteni, mert a művészethez kell felemelni egy társadalmat és nem fordítva. Olyan kultúrát kell kialakítani, ami értéket teremet és tanít, legyen az színház, képzőművészet, zene vagy akár múzeum. Csak azok a népek tudnak fejlett gazdaságot kialakítani, akik kulturálisan is „magasan állnak”. A kettő összefügg és szétválaszthatatlan. Dunaújváros igen is rendelkezik ezekkel a képességekkel. Dunaújváros rendelkezik azokkal az adottságokkal is, amelyekkel a magyar városok zöme nem. Mégpedig azzal, hogy itt még nem alakult ki az őslakosok és az utólag betelepültek közötti különbség. Itt az ország szinte minden tájáról érkezők alkotnak egy közösséget és ez a mai viszonyokban egy egészséges légkört tud eredményezni.

Lehet, hogy az itt élőknek ez természetes, de nekem, most érkezettnek, mindjárt feltűnt. Miért fontos ez? Mert csakis egészséges légkörben lehet alkotni, élni és dolgozni. Ez egy nagy érték és ezzel ma Dunaújváros rendelkezik. Fontos tényező az is, hogy a város „olvasztó tégelyébe” nemcsak magyar, hanem sváb, szerb, horvát, szlovák értékek is belekerültek, erősítve így nemcsak a város, hanem az egész térség erejét is. Egy olyan ötvözet jött így létre, adódóan a város történelméből, életéből, ami egyedülálló az országban. Valahogy a magyar küzdeni akarást, a folyamatos megújulást érzem ebben a városban. Ezekre az alapokra lehet kulturálisan is építkezni, ezért látom biztosnak a múzeum jövőjét, mint a város művészeti életének szerves részét. Nekem tetszik ez a város, a maga szocreál stílusával, a maga hiányosságaival, és értékeivel együtt is. Bízom abban, hogy egyszer alföldi barátaim is elismerik, jól döntöttem, amikor idejöttem.