Jegyzőként dr. Woth Lászlónak nem a hivatal volt a mániája

Dr. Woth Lászlótól, a jegyző úrtól kedves ünnepségen köszöntek el a kollégák két héttel ezelőtt a mezőfalvi községházán. Imádta a köztisztviselői munkát, viszont nem dolgozott mindig a közigazgatásban... Középiskolában még minden jel arra utalt, hogy magyar-történelem szakos tanárként keresi majd kenyerét, ám a szülei „cselszövése” folytán Karcagon találta magát érettségi után a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban.

Woth László az élet több szakterületén is kipróbálta magát. A közigazgatás mellett akkor tette le végképp a voksát, amikor már nem volt tovább út a mezőgazdaságban, a szövetkezeti vonalon.

– A járási hivatalnál is szerettem dolgozni annak idején, csak az akkori vezetők elveivel nem tudtam azonosulni, mert én olyanoktól tanultam, akik a demokráciában hittek és nem a megmondásban – hangsúlyozza a jegyző.

Woth László

Saját bevallása szerint óriási szerencséje, hogy a felesége révén kapcsolatban volt a mezőfalvi hivatallal, ahol jegyzőt kerestek. – Nagyon jó hivatalt kaptam – tette hozzá Woth László, aki munkájával kiérdemelte a címzetes főjegyzői rangot. Pedig soha nem a hivatal volt a mániája, sokkal inkább foglalkoztatta az, mit lehet jobbá, szebbé tenni a településen.

Jól emlékszik még Varga László polgármestersége idejéből arra, hogy ki akarta vágatni az első világháborús emlékművet teljesen benövő tujákat. De nem volt rá fogadókészség. Aztán a polgármester szabadsága idején hívatott egy markolót és a közmunkásokkal megtisztították az emlékhely környékét. Papp László plébánost is beoltotta egykor, ennek köszönhetően szépült a templom környéke. A dzsungel szerű kereszteződésben falutörténeti emlékhely, park lett.

Reformer mentalitására jellemző módon elsők között használták az elektronikus jogtárat, csatlakoztak a kiskincstári rendszerhez és első fecskeként jelentkeztek az elektronikus választási rendszer bevezetésére. Történelmi vénája folytán számos múltidéző előadás, hercegfalvi kutatás köthető a jegyzőhöz. Közben szépült a Piac tér, alakult a csatorna nagyberuházás is. Ahogyan Woth László fogalmaz:

– Márok Csaba megválasztása óta állandó volt a "pörgés", rengeteg ötlet, energia van benne... este azt sem tudtam, milyen feladatokra jövök be reggel... és ez jó. Furcsa volt, amikor vége lett.

Maga döntött a nyugdíj mellett. Készültek a járási átállásra, tudta, ez menthetetlenül létszámleépítéssel jár, és úgy gondolta, ha belső emberrel meg tudják oldani a váltást, akkor megment egy álláshelyet. Ráadásul az új közigazgatási rendszer nem az ő világa. Szerinte ugyanis a problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeznek, pontosabban az a közigazgatási rendszer működik jól, amely helyben kezeli az ügyeket. E mellett szóló érvként történelmi példákat tud sorolni a nyugalmazott jegyző.

– Hozzánk bárki bejött a faluból, mindent tudunk róla, azt is, mit ebédelt előző nap. Lehet a városban kiváló kormányablak, az emberek nehezen mennek be oda. Még én is stresszben vagyok, ha a sárbogárdi hivatalban el kell intéznem valamit. Így azt sem mondhatom a végén, hogy mostantól ráérek és segítek a szomszédoknak hivatalos ügyet intézni. A feleségem kiváló ebben is, és köszönöm neki, hogy mindenben mellettem állt eddig is az életben.