L. Simon László Rácalmáson

L. Simon László kimondatlanul is fővédnökséget vállalt a rácalmási zsidó temető helyreállítása mellett tavaly, amikor közbenjárt annak érdekében, hogy a kisváros maroknyi civil csapata támogatást nyerjen a helyi zsidó családok temetkezési helyének rendbetételére.

Nagy Viktor kalauzolta a miniszterelnökségi államtitkárt a temetőben. Tájékoztatta a vendéget arról, hogy a tavaly kapott ötmillió forint pályázati forrásból kerítést építettek, megoldották a tereprendezést, járdát alakítottak ki, rendbe tetették a földből előásott, megrongálódott, kettétört sírköveket, azok betűit is újra aranyoztatták.

L. Simon László szerint különlegesen értékes, hogy civilek elkezdték a zsidó temető helyreállítását. Fotó: Ónodi Zoltán

A tájékoztatóban elhangzott: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségétől (Mazsihisz) származó adatok szerint a rácalmási a megye harmadik legnagyobb zsidó temetője. A régi részén 1740-től temettek, a fölső, új részén pedig 1880-tól 1940-ig. Mert utána, 1944-ben az utolsó 25 zsidót is összegyűjtötték, és elhurcolták a településről – senki nem tért haza.

– Kulcson lakom, nevelőszülőként nyolc állami gondoskodású gyerek van nálam, kettő az unokahúgomnál. Velük és a három saját gyermekemmel együtt rendszeresen jöttünk ide a temetőbe, gazoltunk, bozótot irtottunk, csináltuk amit kellett. Ősszel folytatjuk délutánonként, esténként. Ez itt történelem. Fontos, hogy a gyerekek tudják – mondja Lányiné Denke Marianna a helyszínen. L. Simon László lapunknak elmondta:

Nagyon szép dolog, különlegesen értékes tett, hogy a rácalmási zsidó temetőben tulajdonképpen önkéntes munkával sikerült az évtizedes károkat elhárítani. A kormány pályázati támogatása azt a szándékot fejezi ki, hogy méltó módon emlékezzünk meg zsidó magyar honfitársainkról, hogy a helyi közösségek magukénak érezzék az emlékezés kötelességét. Rácalmáson pontosan a kormányzati szándék valósult meg.

Nem látványos holokauszt emlékmű állításával, reprezentatív ünnepséggel emlékeztek, hanem hetekig, hónapokig kijártak fiatalok, felnőttek, szülők, és építettek járdát, kerítést, kiszedték a föld alól is az évtizedekkel ezelőtt odakerült sírköveket. Mindez azt mutatja, hogy van egy, a zsidósághoz érzelmileg direkt nem kötődő közösség, amely fontosnak tartotta az emlékezésnek ezt az emberi formáját.