A Jolly Jackers-szel, a Maszkura és a Tücsökrajjal zárt a liget

A szinte kivétel nélkül dunaújvárosi gyökerű, saját stílusát irish punkként meghatározó Jolly Jackers együttesről kicsit nehéz elhinni, hogy alig több mit két esztendeje alakult. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy csak Dunaújvárosban szűk fél év alatt három koncertet adtak, egyet a DUDIK Fesztiválon, egyet a Rockmaratonon, egyet pedig a Petőfi Művészeti Liget záróhetén, a nagyszínpadon. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezidő alatt már két nagylemezt is magukénak tudhatnak, akkor már tisztán látszik, hogy komoly munka áll az együttes sikerei mögött. Hihetetlen, de ezt is lehet még fokozni, hiszen a DUDIK és a Rockmaraton között kiugrottak egy tüzes fellépés erejéig Horvátországba, a Skaville Fesztiválra, a ligetbéli koncert után augusztusban pedig már csak a Sziget Fesztivál színpada várja őket, majd három nap, három helyszínén a svájciaknak adnak leckét az ír kocsmakultúra zenei aláfestéséből. Mindehhez szűk két év alatt tornázták fel magukat, hiszen a kezdés utáni fél év szinte csak a tagcserékről szólt. Aki szerdán kint volt a ligetben, tudja, mivel érték el mostani sikereiket.

Szerencsére jelentős közönségsikerrel zárt az idei Petőfi Művészeti Liget. Mind a Jolly Jackers (felső képünk), mind pedig a Maszkura és a Tücsökraj (lent) szépszámú közönséget vonzott

Már kezdés előtt is kézzel fogható, szemmel látható volt az elmúlt két esztendő eredménye, hiszen a szabadtéri színpad előtti, melletti területen már az első hangok felharsanása előtt is a nyári sorozat egyik legnépesebb közönsége várakozott. Az egyre inkább tetten érhető profizmus egyik jele, hogy megjelenésük előtt elindult egy bemelegítő, felvezető zene, hogy azután teljes intenzitással vesse magát a közös koncertélménybe a Berta Bence (dob), Boncz Andrea (fuvola, ír furulya, vokál), Faragó István Sztivi (ének, gitár), Farkas István (gitár, banjo, vokál) Papp Enikő (basszusgitár, vokál), Ujházy Krisztina (hegedű, vokál) összeállítású csapat. A Sobriety vagyis Józanság című nagylemez, valamint a másik, Call the captain címet viselő album terméséből válogató koncert egy jó nyolcvan perces pörgő hangulatú estet eredményezett. Persze sok múlott a felütésen, ami a remek szerkesztésnek köszönhetően sikeres is volt, már második számként az örök klasszikus ír kocsmainduló, a Drunken Sailor rigmusai dübörögtek, hogy együtt dúdolhassuk velük, hogy Earl-eye in the morning .

A stílus sajátosságaiból adódóan nem egy kompozíció buzdította természetesen csak az íreket a kulturált alkoholfogyasztásra, szépen sorolva az okokat, hogy minek köszönhetően fejezzék be a napot a whiskeys pohár mellett, és van egy Paddy and the Rats-feldolgozásuk, amely felszólít, hogy igyunk pálinkát. Ez utóbbi egyébként a zenekar repertoárjának egyetlen magyar nyelvű darabja. Bizonyítandó, hogy mindez nem a zenekar hitvallását tükrözi, elhangzott egy ballada is a nagylemezről, amely a drog súlyos problémáját veti fel, miután mindannyiuk közelében akad legalább egyvalaki, aki küzd a dologgal, de akad, aki már nincs is az élők sorában. Az ő emlékezetükre szólt a Train that never stops. Igazán pörgős bulin búcsúzott a banda idén nyárra.

A liget sorozatának utolsó fellépője, a Maszkura és a Tücsökraj sem kispályás, eddig négy nagy- és két kislemezt jelentetett meg, amik közül hármat is jelöltek már az év albuma díjra. A soul/funk/hip-hop muzsikák egyvelegéből valami sajátos elegyet gyártó, karizmatikus és különc frontemberéről könnyen felismerhető zenekar ugyancsak jelentős közönséget vonzott a ligetbe, méltó zárásaként az idei sorozatnak.