Jovány Barbara és a lakásfelújítás története

Most sokkal jobban vagyok, mint egy hónapja, amikor legutóbb beszéltünk! – mondta Jovány Barbara, amikor pénteken délután érdeklődtem hogyléte felől.

A fiatal lány, aki hétéves kora óta vak egy súlyos agydaganat miatt, aminek egyik utóhatása az epilepszia sajátos változata, édesanyja és nagyanyja halála után most gyakorlatilag egyedül él. Egyedül – de nem társak, segítség nélkül! Elpusztíthatatlan életereje (ahogyan a duol.hu oldalon is megjelentetjük rendszeresen a számára indított adománygyűjtésről szóló cikkben) példa lehetne nagyon sok ember számára.

Ám amikor legutóbb beszéltünk, még ő is elszontyolodott kissé: újabb daganatra utaló jeleket fedeztek fel szervezetében, és éppen egy nagy kivizsgálás előtt állt, a budapesti Kékgolyó utcai kórházban...

Jovány Barbara és vakvezető kutyája séta közben, még jó időben, a Dózsa II. városrészben. Fotó: Amatőr

Azonban a vizsgálatok kedvező eredménnyel végződtek, Barbara nem beteg – és ez a hír újra a régi lelkiállapotába segítette vissza a lányt. Aki (csak eheti programját tekintve) szerdán Budapesten járt, a Vakok Intézetében, ahol tanult, és ahol ma is dolgozik rendszeres időközönként: kerámiákat készít, gyöngyöt varr, harisnyából csinál díszeket.

Csütörtökön pedig Várpalotán járt egy barátnőjével: tárlatot vezetni! nem, nem tévedés: tárlatot vezetett, ő, a vak, látóknak. Egy ottani kiállításon úgy vezette körbe a vendégeket, közöttük egy általános iskolai osztályt, hogy bekötötték a szemüket, és Barbara útmutatásai nyomán csak a kezükkel "láthatták" a kiállított kisplasztikákat...

Barbara kedélyét tulajdonképpen egyetlen dolog nyomasztja. Nemrég elhunyt, idős nagymamájától örökölt egy lakást Dunaújvárosban: ott tervei szerint önálló életet élhetne. Ám ahhoz a lakást fel kell újítani. Pénze azonban kevés van (bár tavaly több mint hétszázezer forint gyűlt össze számára egy, a Bartók Kamaraszínházban rendezett jótékonysági koncerten.

Lapunk ezért indított gyűjtést számára. Máris sok adomány érkezett. Azonban a lakás állapota, dacára a sok, baráti segítségnek, nem sokkal került közelebb a beköltözhető szinthez. Ám Barbara bírja a város önkormányzatának ígéretét is a karácsonyi beköltözéshez: a munka dandárját eszerint a DVG Zrt. végzi majd el.

Addig is, amíg a felújított lakása elkészül, Barbara szokás szerint a Dózsa II. városrészben tölti mindennapjai legnagyobb részét. Ott már nem csak a járást ismeri, hűséges vakvezető kutyája, Happy segítségével, hanem barátai dolgoznak a környék boltjaiban is. Ebédet a Campus és a Fészek éttermekből kap, és azon gondolkodik, hogy önálló életében majd mivel egészíti ki szerény nyugdíját. A hangsúly persze az önállóságon van!