Józsi bácsi most volt kilencven esztendős

Cserna Gábor átadta a miniszterelnök által aláírt emléklapot, Friedrichné Pethő Ilona kabinetvezető ajándékkal kívánt Kovács Józsi bácsinak jó egészséget, valamint azt, hogy augusztusban, Nóra unokája esküvőjén jót táncoljon. Az ünnepelt saját kezűleg vetette papírra életútját, a családi segítséggel brillírozott alkotást örömmel adjuk közre.

„1924. június 4-én születtem, Tatabányán. Sajnos korán árvaságra jutottunk én és a két bátyám. Lengyel szülőkhöz kerültem, akik felneveltek, iskoláztattak. Az elemi iskola után elvégeztem Székesfehérváron a gróf Széchenyi István Gépipari Technikumot. A középiskola befejeztével néhány évig Tatabányán éltem és dolgoztam. Ez az időszak a II. világháború miatt igen nehéz és keserves volt. Nősülés után feleségemmel, Nellivel Ózdra, az anyósomékhoz költöztünk, ott született meg Józsi a fiúnk.

Első munkahelyem a MÁV villamos üzeménél volt, de a legtöbb időt, 24 évet a Dunai Vasműben dolgoztam, 1960-tól 1984-ig, a 30 évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásomig.Ózdon fiatal házasként a gyerekkel 5 évig éltünk az anyósoméknál, és amikor megmondták, hogy nem kapunk lakást, akkor elköltöztünk onnan Sztálinvárosba, feleségem bátyjáékhoz albérletbe, a Technikum városrészi Esze Tamás utcába. Ez 1960-ban volt. Még abban az évben, az akkor épülő Dunai Vasműben helyezkedtünk el a feleségemmel az Energia gyárrészlegben. Ezt a kétszobás lakást a Szórád Márton úton, ahol most már csak egyedül élek, a Tanácstól kaptuk 1962-ben. A Vasműben több munkakörben is dolgoztam, nyugdíjba TMK-előadóként mentem. Feladatom az Erőműi daruk, emelőgépek karbantartása, üzemeltetése volt. Feleségem nem sokáig dolgozott a gyárban, ő néhány évet az Irodaház épületében működő Beruházási banknál dolgozott, majd később a helyi Volánnál helyezkedett el. Sajnos nem érhette meg a boldog nyugdíjas éveket, mert 1988-ban fiatalon, 53 éves korában meghalt. Azóta egyedül élek.

A nyugdíjba vonulásomat követően még pár évig iskola gondnokként dolgozgattam, a hétvégéket a családdal kertészkedéssel töltöttem.

A család: Kovács Nóra, Kovácsné Látos Éva, ifj. Kovács József és elöl az ünnepelt, Kovács József (Fotó: Ónodi Zoltán)

Fiam a helyi műszaki főiskola elvégzése után a Dunai Vasműben helyezkedett el, ma is ott dolgozik az újítási irodán, ez az első munkahelye. Ő 1980-ban nősült, felesége Éva szintén a Vasműben dolgozik, a Nagyolvasztóműnél. Menyem szülei is Dunaújvárosiak, és hozzám hasonlóan ők is a Vasműből mentek nyugdíjba, itt élnek a városban. Fiamék a Béke városrészben laknak, jelenleg is ott élnek. Egy lánygyerekük született, aki az unokám, Nórának hívják. Ő, a Modern Üzleti Tudományok Főiskola elvégzése után pályakezdőként először a Hankooknál helyezkedett el, jelenleg a Papírgyárban a Hamburger Hungáriánál dolgozik. Van már lakása a Béke városrészben, és az idén augusztusban lesz az esküvője.Mindennapjaimat újságolvasással, tévézéssel, rádióhallgatással, hétvégenként pedig a családdal töltöm, van nagyon sok meg nem nézett DVD filmem, azokra is időt kell szakítanom.”