Little G. Weevil: kellene pár év mosogatás a most induló zenészeknek

- Amikor az interjúról beszéltünk, azt mondtad, rendben, de ne legyen öt percnél hosszabb. Unod a buta kérdéseket?

- Nem. Azért mert sietnem kell. Már este tizenegy elmúlt, még összepakolunk, utazunk Pestre. Csak ezért kértem, hogy ne legyen hosszú. Reggel négykor kelek, repülök vissza Amerikába.

- Nagyon sok dunaújvárosi ismerősöd, zenésztársad van, és mégis nagyon ritkán lépsz fel itt. Miért?

- Nem tudom, nem gondolkodtam még rajta. Talán mert ritkán hívnak, azért lehet. Jártam én itt többször is- Legutóbb talán az MMK-ban léptem fel.. Lehet, hogy az a baj, hogy az utóbbi időben kicsit megemelkedett a gázsim. Elképzelhető, hogy talán azt már nem nagyon tudják megengedni maguknak a helyek, ahol koncerteket szerveznek..

Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor nem változott semmit, nem torzított rajta a siker, amit a blues világverseny megnyerése hozott

- Sok felől hallottam, hogy Szűcs Gabi más lett. De te nem változtál, ugye?

- Miért változtam volna?

- Megosztom veled egy emlékem. Egy barátommal tizenéve betértünk Kapolcson egy sátorba, ahol egy fiatal, hosszú hajú zenész úgy beleélte magát a játékba, hogy az asztal tetején ugrálva gitározott. Azt mondtuk, meg kell jegyezni a nevét.

- Emlékszem erre a bulira. Ez kettőezerkettőben volt. Kapolcson az út mellett volt a sátor. Azért emlékszem ennyire, mert egy egyhetes horvátországi turné után estünk be oda. Hulla fáradtak voltunk. Választhattunk, vagy szétszedjük a házat, vagy elalszunk. Az előbbi megoldást választottuk.

- Nagyon szépen megfuttattak a magyar közvélemény előtt, mégis visszamentél Amerikába. Miért?

- Vissza mentem, de nem visszaköltöztem. Amikor mentor voltam a tehetségkutatóban, én akkor már jó ideje ott éltem. Amikor itthon ez az időszak volt, hogy újra felfedeztek.

- Itthon nem terem babér?

- Nem tudom. Végül is itt vagyok most is. De gondold el, közben nekem ott gyerekem, családom van. Nem úgy van, hogy az ember jön, megy és otthagyja a gyerekét. Én ott jól érzem magam. nem mondom, jó hazajönni, de azt tudomásul kell venni, hogy valószínűleg ez nem menne így, ha folyamatosan itt lennék, és minden hónapban látnának az emberek. Annyira kicsi a blues muzsika közönsége Magyarországon, hogy szerintem egy idő után elmúlna a varázs.

- Szóba sem került, hogy gyakrabban kéne jönni?

- Beszéltünk erről a menedzseremmel, Podlovics Petivel, hogy esetleg gyakrabban jöjjek. De én úgy gondolom, ha ennél gyakrabban jönnék, akkor nem biztos, hogy sokáig ilyen szintet tudnánk tartani. De természetesen fellépek én máshol is, nem csak Magyarországon. Ide is közvetlenül Spanyolországból érkeztem. Én járom közben a világot, amikor úgy látom, hogy van értelme. Nagyon nagy a különbség a hat, hét évvel ezelőtti időszakom között. Mivel most már gyerekem van, nem megyek már minden buliért, pláne messzire. Mert azt már nem lehet csinálni, hogy az ember állandóan távol van. Ott a felelősség.

- Amerikai zenészként aposztrofálnak, de mégiscsak Szűcs Gábor néven anyakönyveztek.

- Erről ne engem kérdezz. Erről nem én tehetek. Én magyar vagyok, és magyar is leszek mindig. Én erre büszke is vagyok. Nagyon büszke vagyok az értékekre, amiket mi képviselünk a világban. Próbálom az ottani, az amerikai embereket okítani, mert nagyon sokan szerintem tévesen látják, ítélik meg ezt a világot. Nyilván, mikor az ember átmegy egy másik országba, egy másik kultúrába, akkor nem az a feladata, hogy bírálja az ottani dolgokat. Nincsen tökéletes rendszer. Úgy kell elfogadni az országot, amelyik befogadott, ahogy van. Olyanok, amilyenek. Meg kell ismerni, meg kell tanulni a kultúrájukat, a nyelvüket, és akkor az ember nem érzi magát úgy, hogy nagyon más.

- Úgy érzed, nagyon más vagy ott?

- Csak ugyanúgy, ahogy itt is. Azt a sok hülyeséget ki kell, hogy zárja az ember az életéből, ami van, és akkor jól el van. Például úgy képzeld el, hogy nálunk nincsen tévé. Illetve tévé van, csak kábeltévé előfizetésünk nincsen. Én nem hallgatok rádiót sem. Csak teszem a magam dolgát. Egyébként művészként, meg gondolkodó emberként, aki szövegeket, meg dalokat ír, megőrjítene az a sok negatívum, ami minket körülvesz. És én nem akarom, hogy ezek a hatások a zenémre bármilyen befolyással legyenek, úgyhogy inkább csinálom a dolgomat. Sokkal jobb így, hogy nem nézek tévét. Így nem is idegesíti fel az embert.

- Mit gondolsz, a most induló zenészeknek is kellene két év mosogatás, mint neked?

- Szerintem mindenkinek kéne pár év mosogatás. Lehet, hogy bután hangzik, de emlékszem mekkora óriási arcom volt a mostanihoz képest, mielőtt kimentem volna, hogy aztán a mosogató medence mellett kössek ki. Mielőtt a bőrömön megtapasztaltam, megtanultam volna, hogy hol a helye az embernek a világban. Azt kell mondjam, hogy mindenkinek kéne. Pláne a magyar zenészeknek szerintem mindnek. El kéne hogy menjen mindegyik mosogatni.