Kendőzetlen beszélgetések a Prémium-esten

2016. december 08., 20:25 szerző: S. Töttő Rita fotós: Molnár Artúr
komment
Székesfehérvár - Három kivételes személyiség vallott életéről, hivatásához fűződő viszonyáról a második Prémium-esten, melyen a Fejér megyei Prémium magazin 2016-os téli lapszámát is bemutattuk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Immár második alkalommal szerveztünk a Vörösmarty Színház kávézójában Prémium-estet, melyen a Fejér megyei Prémium magazin 2016-os téli számát mutattuk be. Elekes András lapigazgató-főszerkesztő és Matuz János, a színház művészeti intendánsa először Ocskay Gábort hívta színpadra beszélgetni, aki a városban töltött elmúlt 40 évéről elárulta: sosem tekintett úgy ezekre az évtizedekre, hogy „ez egy one man show”.

- Mondtam a kollégáimnak, hogy 2017. májusában, amikor a 40 évem „meglesz”, a stadion kulcscsomóját ugyan nem dobom a kukába, de kicsit kevesebbet használom majd. Több nyugalmat szeretnék, ami azt jelenti, hogy napi 4-5 óra munka elég lesz. A felelősség, a gerendák kerüljenek át kicsit az utódaim vállára. Már nem szeretnék én lenni a zászlóvivő – mesélt őszintén, kendőzetlenül a fehérvári jégkorong pápája a terveiről. A háttérben lágy Bach szól, Szpornyi László keretezi a beszélgetéseket. Hasonló őszinteséggel vallott ez után Varga Noémi is, a Székesfehérvári Törvényszék bírája és szóvivője a munkájával járó felelősségről:

- Akiben hatalomvágy munkál, annak nem szabad bírónak lennie. Az ember a saját személyiségét, egyéni törekvéseit picire össze kell, hogy hajtogassa munkája során. Ez egy szakma, amit a legjobb tudása szerint kell végeznie s amelyben nem lehet szó hatalomról. Mások védelméről, igazságkeresésről, a segíteni akarásról kell, hogy szóljon.

Szikora János színházigazgató pedig nem csak munkájáról, a színészek és színésznők érzékeny lelkéről, jövőbeni reményeiről vallott, de arról is, amit ezen kívül legjobban szeret: a repülést.

- Mikor már az első önálló repüléseket végrehajtottam, meg tudtam fogalmazni, miért szeretem ezt: mert ott fent még valamiképpen a távolság a Földtől nem olyan mértékű, hogy teljesen elszakadna az ember a látható valóság tárgyaitól, de mégis azt érezni, hogy a világban felülről rend van. Ez egészen gyönyörű...

S. Töttő Rita

2016. december 08., 20:25 szerző: S. Töttő Rita fotós: Molnár Artúr

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...