Keringők, zene és útravaló - Szalagtűző a Széchenyi gimnáziumban

– Nem szeretnék a szalagotokon megjelenő két évszám közé besűrűsödő évekről hosszan beszélni, de tudnotok kell, hogy életetek meghatározó része az, vigyázzatok, hogy lássátok meg benne a szépet, az erőt adót, s tanuljatok a nehézségeiből. Kívánom, hogy életetekben a hideg és a meleg kiegyenlítődjék, hogy vágyaitok virága, amely itt gyökerezett meg nálunk, a Széchényiben, virágot hozzon, mert a vágy ugye az emberi élet növényzete, és célja, hogy kivirágozzon – mondta útravalóul Szücsné dr. Harkó Enikő a négy gimnazista osztály százhúsz tanulójának a szombat délután szalagavatón.

A szalagtűzés ünnepélyes pillanatai után az iskola tehetséges diákjai szórakoztatták a közönséget, amíg a végzősök felkészültek a táncukra. A Széchenyi zenei életének két vetületéből, a népdaléneklésből és a könnyűzenéből kapott a közönség ízelítőt, a színjátszó csoport tagja, Illés Nóra pedig egy verssel ajándékozta meg a résztvevőket.

Keringőkkel indult és zárult a tizenkettedikesek táncrendje. A lélekemelő, gyönyörűséges előadások közben lazább műfajokba kóstoltak bele, könnyed osztálytáncok formájában. Volt Csókkirály, megelevenedett Flatley álma, aztán megtudhattuk az is, miért éppen szombaton este dörömbölnek a vágyak – természetesen tánc formájában –, végül az Ó kapitány, kapitányom koreográfiát láthattuk.

Az ünnepség után a tizenegyedikesek vacsorára látták vendégül a végzősöket, és azzal köszöntek el tőlük, hogy az elkövetkezendő négy hónapban viseljék büszkén a feltűzött szalagot, amely mutatja, hogy életük egy meghatározó szakasza lezárul, és jelzi azt is, hogy a Széchenyi közösségéhez tartoznak.