Kerpely 60. évforduló: nagyszabású ünnepséget rendeztek

A technikum első tanévének hatvanadik évfordulójára összegyűlt szakembereket mazsorettekkel, táncosokkal is köszöntötték

Az emlékülésen figyelemre méltó előadást tartott Pintér Lajos, az iskola egykori diákja, aki egy nyertes nemzetközi pályázat nyomán megtervezte és koordinálta a németországi Tholey bencés apátság barokk kapujának kivitelezési munkáit.

- Mire képes a technikus? Kérdéssel keltette fel az érdeklődést dr. Farkas Péter, az emlékülést vezető elnök az Ön előadása iránt. Sikerült választ adni a kérdésre?

- A technikus mindenre képes! Mindig azt mondtam a tanítványaimnak, hogy nem vagyok tanár, inkább olyan szakember, aki szeretné továbbadni a tudását. Számomra alapvető volt a technikumban szerzett tudás, hiszen, amikor mérnök és vezető lettem, nagyon sokat meríthettem abból, amit a négy év alatt kaptunk. Elhibázott döntés volt ennek a típusú képzésnek a megszüntetése. A technikusi tudást nagyon komoly gyakorlati tapasztalatok erősítették meg. Nem lehetett semmilyen szinten vezető az, aki nem végzett fizikai munkát a később általa irányítottak között, legalábbis a Dunai Vasműben nem. Így lettem diplomával a zsebemben először műszakos lakatos, s csak utána művezető.

- A hatékony képzés elengedhetetlen feltétele a kiváló tanári kar és a jó tematika, az egymásra épülő tananyag, valamint az erős követelményrendszer. A visszaemlékezések azt igazolják, hogy a Kerpely-ben mindez együtt volt.

- A Kerpely a felkészültség, a tisztesség, a becsületesség és az összetartás védjegye volt. Nem szakbarbárokat képeztek, sokrétű ismerettel rendelkezett az, aki onnan kikerült. A technikum szervezésében komoly kulturális és sportélet is folyt.

- Miként lett Kerpely-s, s folytatta-e tanulmányait?

- Édesapámat 1953-ban Enyingről áthelyezték a Sztálin Vasműbe, itt kaptunk lakást. A Vasvári Pál iskolában kezdtem, s az időközben felépült Ságváriban fejeztem be az általánost. A technikum nappali gépész szakára 1959-től 1963-ig jártam, az osztályfőnököm Gábor Iván volt. Elvégeztem a Nehézipari Műszaki Egyetem gépgyártás-technológus szakát, később a gépipari gazdasági mérnök szakot.

- Honnan jött az életébe a képzőművészet?

- A szüleimtől kaptam. Eddigi tevékenységemet nem egy nagy ívű pálya jellemzi, inkább több színből áll össze, mint a szivárvány. Az egyik vonulata mentén különböző művészeti, egy másikon a mérnöki tevékenységek jellemzik. Az általános iskolai osztályfőnököm a művészi pályát javasolta. Édesapám azt mondta, előbb legyen egy tisztességes szakmád, utána azt csinálsz, amit akarsz . Aztán a technikum befejezésével ismét kijelölte az utamat: Szereztem neked a vasműnél ösztöndíjat, légy szíves, végezd el az egyetemet! Nem akartam odakerülni, de felvettek. Azzal vigasztaltam magam, hogy ott is van képzőművészeti kör, majd bekapcsolódom azokba. Fél év sem telt el, amikor bekerültem a Miskolci Művésztelepre, Lenkei, Feledy, Csohány, Kass János és Kondor Béla társaságába. Amikor harmadéves lettem, azt mondták, itt a Nemzetközi Miskolci Grafikai Biennálé, hozzál munkákat! . Hallgattam rájuk. Nagyon büszke volt az egyetem rektora, amikor megkaptam a grafikai fődíjat, s Kass János lett a mentorom. Melyik munkájára a legbüszkébb?

- Mindig megtaláltak a különleges feladatok. Igazi kihívás volt a hazai felsőoktatásban a karbantartó mérnökképzés, később a logisztikai szakember képzés elindítása, és mestertanárként az oktatás 38 évig. Mindig a legújabb feladat a legkedvesebb, ilyen a legutóbbi, a Tholey-i barokk kapu elkészítése. Az évek során szerzett technikusi, anyagmérnöki, szervezési tudásra, sok tapasztalatra volt hozzá szükség. Felkérésre készítettem el a barokk kapu tervét, amelyre korábban többen pályáztak. Három évvel ezelőtt kezdődött a barokk kert rekonstrukció kovácsolt munkáival, majd a 7,5 tonnás kapusorral folytatódott, amelyet nagy vonalakban a jubileumi találkozó emlékülésén fotókkal és filmen ismertettem. A projektnek lehet folytatása, mivel megkaptam a megbízást egy barokk szökőkút tervezésére és Szent Benedek életnagyságú bronz szobrának elkészítésére. Kész is van a terv és valamennyi modell, várjuk a kivitelezési megbízást.

- Bizonyára újabb elképzeléseket is forgat a fejében. Annak a bizonyos szivárványnak mi lesz a következő színe?

- Miután ennek a munkának a folytatása az előkészítéssel megállt, rendelkezésre áll némi idő. Ez alatt úgy gondoltam, meg kell mutatni a városnak és az országnak a németországi munkáinkat. Pályáztunk különböző fórumokon a már elkészült részekkel. Az Országos Kézműves Kiállításra is elvittem a munkatársaim munkáit, ahol a fődíjat nyertük el. Azt kérték, jövőre hozzunk más, különleges kézműves munkákat is. Azt tapasztaltam, hogy ebben a térségben a kézműveseknek nincs képviselete, pedig itt is komoly értékek léteznek, ezek elvihetik, elvihetnék a város és környékének hírét, idehaza és külföldre egyaránt. A kézművesség évszázadok óta nagyon zöld és természetbarát , erősíti a város környezetbarát programját. Ha sikerül létrehozni a térség kézműves egyesületét, akkor az Ökológiai kéznyom nemzetközi mozgalomhoz is csatlakozunk. Hisszük, hogy a város és környéke beleértve a Duna túlpartját is ökológiai kéznyoma utódainkban is erősíti a környezettudatos gondolkodást. Ehhez a civil kezdeményezéshez várjuk a város, az intézmények és a vállalatok támogatását. Mahlert idézve: Nem a hamut kell őrizni, hanem a tüzet továbbadni.