A különleges moziember: Gazdag Gyula és a Rákóczi mozi közös története

Sokan nem is tudják, hogy az utolsó működő magyarországi falusi mozit Dunaújvárostól nem is olyan messze, a Dunaföldvár szomszédságában található Tolna megyei Bölcskén találjuk. A kultikus bázis az önkormányzat tulajdona, aki jó gazdája az intézménynek. A házat Gazdag Gyula viszi. Nem ő a vezető, de minden más beosztást a kedve szerint láthat el. Hiba nélkül teszi a dolgát. Mindent, amire szükség van. Az egyedi és különleges hangulatú hely, mint „utolsó mohikán" országos sajtóvisszhangot kapott, kollégánk is ellátogatott a kicsiny teleülésre.

Gazdag Gyula és a Rákóczi mozi közös története ötvenhét éve, ötéves korától, a mai napig működő filmszínház átadásától számítható. Az üzemeltetést akkor még hétfős személyzettel biztosították. Igaz teltházzal mentek a vetítések. Abban az időben még a szovjet filmek is megtöltötték a nézőteret. Később Gojko Mitić NDK-ban készült indiánfilmjeivel már egy más mozis sikervilág kezdődött hazánkban is.

Az akkori gépész a mostani vendéglátónk édesapja, a korábbi aranykezű falusi ezermester volt, aki természetesen ezeknek a masináknak a nyelvén is tudott beszélni. Ennek a szakmának az alapjait tőle tanulta. Az országosan jó hírű, különleges mozis emberünk egy szóra ráállt az interjúkérésünkre.

Gazdag Gyula azt mondja, nagyon szereti a régi dolgokat, szívesen rendezgeti az emlékeket

Okkal pironkodok a feltételezéseimért

Egy sor helytelen fikciót és náluk alaptalan félelmet kellett kihajítanom Bölcskén. Kínban voltam, hiszen egy szomorúan vegetáló falusi mozira hangolódtam rá, de itt egy kimondottan jól karban tartott, kényelmes és tiszta, jó állapotú bútorokkal fölszerelt, erkélyes, Dolby Surround technikával ellátott, digitális rendszerű vetítőberendezéssel dolgozó, igazi, élő filmszínházat találtam. És még a büfé is hibátlan kínálattal várja az érkezőket. "Olyan, mint a plázákban, de a vendégek szerint a kukorica még egyedibb is annál. Nélküle nem lenne az igazi.", mondja a mozis emberünk.

Mint a bemutató mozikban, csak kicsiben és barátsággal működtetve. Olyan ez, mint amikor generációkkal ezelőtt elmentünk valakihez filmet nézni. Most itt egy közös barátunkkal találkozhatunk, a Gyulával. Ő nem viccel, személyesen fogadja a nézőket, akik itt igazi vendégekké válhatnak, akik odaülhetnek, ahová kedvük tartja, persze, ha előtte valaki meg nem előzte őket. Hogy egy szerény összeget is kell adniuk a szórakozásért és büfé kínálatáért? Anno a vendéglátónak is vittünk valamit cserében!

Vetítésre várva az előtérben Fotók: Balogh Tamás

Szinte gyanúsan idilli a kép

Ennek ellenére igaz, amit látok. Rekkenő kánikulában, csütörtök délután a négyes, hatos, majd az esti vetítésre is mosolyogva érkeznek az emberek egy kétezer hétszáz lelkes településen. Igaz: nem csak helyből indulnak el ebbe a moziba.

Sokan jönnek zavarba a fizetési ceremóniánál, hiszen alig hiszik a jegyekért bemondott összegeket, annyira alacsonyak. A másodszorra ideérkezőt már felismerik, és a máshol már elfeledett jó szokások szerint, szót váltanak vele. A vetítés végén, a főcímzene alatt a Gyula lesétál a gépházból, és a kijáratnál fogadja a vendégeit, hogy valóságos kíváncsisággal hallgassa meg a véleményeket és észrevételeket. Nem is mozi ez kérem, hanem egy klub!

A mozis világ régi eszközeit, vetítőket  is kiállított Gazdag Gyula, hogy az érdeklődők is megismerkedhessenek velük

A túlélésük története

- Máig hálás vagyok a megkapott tudásért. Édesapám mellett a második mozis mesterem a Mérges Pista bácsi, aki nagyon jó általános iskolai technikatanárom volt. A tanterv szerinti foglalkozás gyanánt elküldött az esti filmet előkészíteni. Korán megtanultam a szakma alapjait, de itt sincs befejezett iskola. Minden nap várnak ránk az újabb ismeretek. Tulajdonképpen ez a mozi is bezárt volna a rendszerváltás után. Egy kicsit álltunk, de csak az elektromos hálózatunk felújítása miatt - mondta Gazdag Gyula, majdhozzáteszi: - Mondhatni a közönség kívánságára folytatódott a történet. Sikerült az épületbe egyéb tevékenységeket is behozni, mert az egyik célom az volt, hogy éljen, működjön ez az intézmény. Ilyen volt a kilencvenes évek elején a képernyőn futó tévéműsor mintájára megszervezett Tátika-show, amit nyolc-kilenc évig vittünk itt, ezen falak között. Annak a technikai hátterét a saját felszerelésemmel oldottam meg. Emellett minden olyan rendezvénynek otthont adtunk, amire ez az épület lehetőséget nyújthatott. Előadások, koncertek, közösségi események, vagy akár színházi előadások is követték egymást. És, ha egyszer bevált a recept, akkor miért ne újulnánk meg, és legyünk szó szerint is nyitottak a hasonló dolgokra a mai napig?! A mozi zavartalanul és jó eredményekkel működött, mivel Bölcskén mindig volt rá igény. Az épületet és a felszereléseinket soha nem hanyagoltuk el, folyamatosan tudtunk rajta felújítást végezni. A digitális technikára egyrészt a minőség emelése miatt volt szükség, másrészt azért is, mert a sikerfilmeket már csak ezzel lehet vetíteni. Egy sor hasonló intézményt a pénzügyi csőd sodort a végveszélybe. Szerencsére mi nyereségesek vagyunk.

Gazdag Gyulával folytattuk a diskurzust...

"Art" mozi faluhelyen?!

- Van egy olyan látogatói rétegünk, amely kimondottan az "Art" filmek miatt jön hozzánk. A legnagyobb részük vidékről érkezik. A nagy mozikban se mindenhol vetítik ezt a kategóriát, és ezért is gyakran látogatnak meg bennünket. A műsorunk felét ez, a másikat pedig a sikerfilmek teszik ki.

Igazi, élő a közösségi oldaluk, és a legdivatosabb útvonaltervező is a nevet bemondva hozott ide bennünket!

- A mai világban nekünk is nagyon fontos dolog a kapcsolattartásnak ez az eszköze. Hiába jelenik meg sokfelé az ajánlatunk, az itteni promóció nélkülönözhetetlenné vált a nézőink és a mi számunkra is, hiszen naprakész információt hordoz. A távolról indulók kocsival érkeznek, az ő dolgukat is egyszerűbbé kellett tennünk, ezért programoztuk be magunkat ebbe a navigációs rendszerbe.

Honnét érkezik a közönség?

- A környékbeli településekről, Tolna megye egész területéről, de Paksról, Kalocsáról, sőt Biatorbágyról is gyakran jönnek hozzánk.

Mondhatom azt, hogy nem is dolgozni, hanem játszani jön ide?

- Az igaz, hogy ez a hobbim, és a szenvedélyem is a mozi, de nem veszem játéknak! Ez a modern berendezés a soron következő előadások előkészítésével és a vetítéssel együtt meglehetősen sok, izgalmas és érdekes munkát ad. A technikánk, ahogy mindegyik más is, a digitális világ valamennyi, nem csak kellemes meglepetésére képes.

Volt egy filmcsináló korszaka is?

- Amikor évtizedekkel ezelőtt megfertőzött a mozgókép, és akkor úgy határoztam: én is kipróbálom a készítését. Ez a hetvenes években történt. Külföldre mentem dolgozni, hogy megtudjam vásárolni az akkori modernek számító nyolcmilliméteres technikát. Megtanultam a hozzá szükséges összes tennivalót is. Külön ereklyéimnek számítanak a magam készítette, a korabeli falusi életet megörökítő filmfelvételek. Ezeknek a nagy részét már digitális formában őrzöm a következő generációk számára. Remélem, hogy a még dobozban lévőket is sikerül feldolgoznom.

A régmúlt időket eleveníti meg ez a mozigép is

Egy helytörténeti és mozis kiállítással is büszkélkedhetnek.

- Nagyon szeretem a régi dolgokat, szívesen rendezem az emlékeket. Sok fotóm maradt meg a korábbi évtizedekből, egy részük a nagyszüleim hagyatékaként került hozzám. Az így feldolgozott időszak a múlt század hatvanas éveitől az első világháborúig terjed. A mozis világ régi eszközeit, így a vetítőket és egyéb felszereléseket is kiállítottam, hogy az érdeklődők is megismerkedhessenek velük.

A bölcskeiek a nagyon jó bor- és a pálinkakészítő, valamint a kiválóan szakácskodó emberek hírében állnak...

- Ez szerencsére pontosan így van! Gondoltam rá, hogy én is kipróbálom, de nem igazán maradt rá időm, ezért inkább ezeknek csak az élvezeténél maradtam. Jó alkalom erre mások mellett a nyári gasztrofesztiválunk, amely a nyúlból és a galambból készült ételeket mutatja be. A tenyésztésüknek ugyanis jelentős a hagyománya Bölcskén. Úgy tűnik, hogy ez is egy különlegességnek számít az országban.

Meddig tervezheti a mozis jövőjét?

- Elvileg két év múlva mehetek nyugdíjba. Bár voltak kisebb kitérőim is a munka világában, de az egész életem ehhez a helyhez kötődik. Ötéves korom óta (a mozi átadásától kezdve) itt zajlik az életem java része. Szeretem ezt a világot, ami körülvesz. Kapcsolatban vagyok a közönséggel, mert jó találkozni velük. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a mozi nélküliséget, hogy fogom majd túlélni?!

Amit az art filmekről tudni érdemes

Ebbe a filmcsaládba a komolyabb hangvételű díjnyertes filmeket soroljuk.

Az 1990-es években jött létre a budapesti Art-mozi hálózat, elsősorban a minőségi európai, valamint magyar filmek terjesztésének érdekében. A hálózathoz akkoriban tizenegy mozi csatlakozott.

A hálózat a multiplex mozik által támasztott verseny és a csökkenő állami támogatások miatt kénytelen volt egyre inkább a művészmozik fennmaradásának ügyére koncentrálni.