Kifizette, papírja nem volt - egy lakáseladás története

Ha az ember 1979-ben kapott néhány tízezer forintnyi munkáltatói kölcsönt egy kétszobás panellakás megvásárlásához, akkor nyilván nagyon örült ennek az akkor jelentősnek számító összegnek. Azóta eltelt harmincnyolc esztendő, majd' egy teljes élet, a lakásban felnőttek a gyerekek, ki is költöztek onnan - az egykori kölcsönfelvevő pedig elérkezettnek látja az időt egy kis falusi házacska megvételéhez. A panellakás árán. Ám a munkáltatói kölcsönről, bár kifizette az utolsó fillérig, dokumentuma nincs: elkallódott valahol a harmincnyolc év alatt. Viszont a földhivatali széljegyzet a munkáltatói jelzálogjogról megmaradt, mind a mai napig...

József barátom, régi ismerősöm az egykori Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyárából, tehát már csak a nosztalgia folytán is kedves emberem, a minap egészen közel került élete álmának megvalósításához.

Miután évtizedeket lehúzott egy Béke városrészi toronyházban, felnevelte benne gyermekeit, úgy döntött, hogy a városi szolgáltatásokhoz és közlekedési csomópontokhoz közel lévő otthont mégis csak feladja, és egy kedélyes, Duna melletti üdülőfaluba, egy kulcsi nyaralóba költözik.

Úgymond szőrért szőrt alapon menne végbe az ügylet, azaz: a panellakás eladása nagyjából fedezné a téliesített nyaraló árát, amelyben feleségével ketten laknának ezentúl. Eddig tehát rendben is lenne az ügy.

Ráadásul meglehetősen hamar sikerült találni egy vevőt - azt már én teszem hozzá, hogy a vevő, mint mostanában annyi más lakásvásárlás esetében, ezúttal is Kelet-Magyarországról került elő, mivel ő is szeretne minél inkább nyugatabbra költözni, dolgozni, annyi más földijéhez hasonlóan.

Akadt azonban egy kis probléma.

Az adásvételi papírok intézése közben kiderült, hogy azon a bizonyos lakótelepi lakáson volt valaha néhány tízezer forintos munkáltatói kölcsön, még 1979-ből.

Ezt időközben kifizette ugyan József, az utolsó fillérig, mint afféle rátarti, becsületes munkásember, aki nagyon ügyel arra, hogy szavát mindig betartsa és adósa soha ne legyen senkinek - csakhogy egy dolgot elmulasztott figyelemmel kísérni.

Amikor a Papíripari Vállalat megadta azt a munkáltatói kölcsönt, akkor jelzálogjogot jegyeztetett be az ingatlanra.

Képünk illusztráció: József is egy hasonló toronyházban lakik, illetve már: csak lakott...

Amikor viszont József megfizette tartozását, nem ügyelt arra, hogy a földhivatalban lekerüljön a széljegyzet az ingatlan aktuális nyilvántartásáról.

A lakásvásárlási szerződésben pedig tehermentes lakás adásvételéről állapodtak meg a felek - teljesen ésszerűen és megszokottan.
No, akkor most, harmincnyolc esztendő múltán, nagyon gyorsan elő kellett keríteni valakit vagy valamit az egykori munkáltatói kölcsön ügyében.

József még most is beleizzad a történtekbe, ahogyan meséli, mi történt.

A néhai Papíripari Vállalatnak természetesen már hűlt helye sincs. Először több gyárra esett szét, majd külföldi befektetők vásárolták meg egyes részeit.

Ráadásul József sem dolgozik már a cégnél: miután egészsége tönkrement, már egészen más jellegű munkát végez csökkentett munkaidőben egy ugyan dunaújvárosi, de nem papírgyártó üzemben.

Nem tagadja: nagy szerencséje volt! Sikerült találnia egy kis kft.-t a néhai nagyvállalatból, és segítőkész egykori munkatársat is, aki nyakába vette a levéltárat, megtalálta József kifizetésről szóló dokumentumait.

Ezt az igazolást József beadta a földhivatalnál, ahol bevételezési pecséttel nyomták felül a papírt. Ez a későbbiekben döntőnek bizonyult. A lakáseladási szerződés ugyanis úgy szólt, hogy a tehermentességről szóló igazolás földhivatali befogadása után kell kifizetnie a vevőnek az árat.

S bár a vevő ügyvédje szerint a Papíripari Vállalat utódjaként papírt kiadó kft. nem így szerepel a cégjegyzékben, a földhivatal elfogadta a kifizetett összeg igazolását.
Mindenki jól járt végül. József is gazdagabb lett egy tanulsággal. Ügyelj a földhivatali bejegyzésekre!

SZERINTEM

Én ugyan mániákusan elteszek minden hivatalos és kevésbé hivatalos papírt, amit csak kapok ügyintézéseim során - de éppen ezért ebben az évtizedekre rúgó papírtömegben hétről hétre, hónapról hónapra

nehezebb az eligazodás.

Bevallom, ha most valamely hivatal azt kérné, hogy igazoljam minden kétséget kizáróan, hogy létezem, hogy úgy hívnak, ahogy és ott születtem, ahol vallom, akkor talán csődöt mondanék.

Lehet, hogy én már nem is létezem...

Mit tudnék akkor produkálni egy megszűnt cég lakáshitelévelel kapcsolatban?

Javaslom, járjunk lábujjhegyen, ügyvédek kíséretében.

Vagy épp ellenkezőleg?