A 90 éves Vörös Gyulát köszöntötték születésnapján

Vörös Gyula kifogástalan öltönyben, nyakkendősen fogadta a köszöntésére összegyűlőket, és ugyancsak kifogástalan szellemi készenlétben várta a kérdéseket hosszú, immár kilencven évet felölelő életútjával kapcsolatban. Kilencven év: tehát riportalanyunk 1925. szeptember 19-én született. (Családi események miatt került a hivatalos köszöntés csütörtökre.) Vagyis a II. világháború alatt már felnőtt volt, átélte a háború utáni éhínséget, politikai válságokat, 1956-ot: felsorolni is sok, hogy még mi mindent...

Nyolcgyerekes, földműves, Vas megyei: ispánki családban született. Látva a mezőgazdaságból élők sokszoros, negyvenes és ötvenes évekbeli meghurcoltatását, azt a (helyes) következtetést vonta le mindebből, hogy a földből a jövőben nem lehet tisztességesen megélni.

Vörös Gyula (jobbra) Gombos Istvántól vette át ajándékait
Fotó: Ady Géza

Ezért 1953-ban hetedmagával, falubeliekkel Duna(azaz: Sztálin)városba jött, a vasműbeli építkezéseken kezdett dolgozni, segédmunkásként, majd gépkocsivezető lett.

Falubelijei idővel mind visszaszivárogtak Vasba - ő maradt. Esztendő múltán csak azért ment vissza, hogy választottját is magával hozza. Itt házasodtak össze, 1954-ben nemrég ünnepelték hatvanegyedik házassági évfordulójukat. Két gyerek, öt unoka, hét dédunoka...

- A dédunokákért érte meg végigélni ezt a kilencven évet! - jelentette ki Vörös Gyula a csütörtöki köszöntőn.

Biztosan így van. Mikszáth és Jókai rajongójaként, a nagy magyar költők olvasójaként tudhatja, milyen fontos a család. Elméletben ezt mindenki tudja. De ő át is élte!