Hírek

2015.07.19. 17:58

Történetek Sztálinvárosról: kórház - nem a vasmű mellett

Dunaújváros - Az építkezésre sereglettek egészségügyi ellátásának megszervezésétől a kórház átadásáig tizenöt év telt el. Sorozatunk 13. részével a Szent Pantaleon Kórház jubileumára hívjuk fel a figyelmet.

Szente Tünde

A rendelőintézet a hatvanas években. 1952. április 30-án Ratkó Anna egészségügyi miniszter adta át üzemeltetésre a városi tanácsnak. Jelentős változásokat hozott az ellátásban...

A település városi rangra emelése után a városi szintű közigazgatás megszervezését szolgáló tárgyalásokon alapvetően személyi kérdésekről döntöttek, valamint meghatározták a városi tanács és a végrehajtó bizottság legfontosabb feladatait, amelyek közül kiemelték a szolgáltató vállalatok mielőbbi létrehozását, a közegészségügy fejlesztését és az oktatás, a közművelődés intézményrendszerének kiépítését.

A városi tanács, valamint egészségügyi osztályának, élén dr. Erpf Károly osztályvezetővel, elsődleges feladata az építkezésre sereglett emberek egészségügyi ellátásának megszervezése volt. Összesen négy orvos dolgozott Dunapentelén 1951 júniusában. Rákosi Mátyás nyári látogatása után új orvosok érkeztek, köztük dr. Grosszmann Sándor, a kórház első igazgatója és dr. Liptai László, aki később tanácsi osztályvezetőként véglegesen megszervezte a város egészségügyi szolgálatát – derül ki Matussné Lendvai Márta kutatásaiból, amelyet „Új város születik” címmel jelentetett meg az Intercisa Múzeum 2001-ben.

– A legfontosabb feladatot 1951 júliusában még az ipari víz ivása ellen és a szállások viszonylagos tisztaságáért folytatott küzdelem jelentette. A dolgozók felvételét a barakk egészségügyi centrumban, a szűrőállomáson végezték, amely a későbbi II. számú hő-központ helyén működött. Az építők orvosi-egészségügyi ellátása a Radarban és a Május 1. utcában lévő orvosi rendelőkben történt. Utóbbi mellett egy negyven-ágyas fektető is működött.

A rendelőintézetet Ratkó Anna egészségügyi miniszter 1952. április 30-án adta át üzemeltetésre a városi tanácsnak. A Május 1. utcai fektető átköltözött az Úttörő utcába, ahol ideiglenes kórházat létesítettek. Elsőként a belgyógyászati és a sebészeti osztály kezdte meg működését. A nagyobb műtéteket a rendelőintézetben végezték. A Technikum városrészi szülőotthont és gyermekkórházat dr. Simonovics István egészségügyi miniszter 1958. január 16-án avatta fel.

A város és környéke lakosságának egészségügyi ellátásában 1965-ben következett be jelentős minőségi változás, amikor dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter átadta rendeltetésének a régen várt és nagyon hiányzó új kórházat. Az ország háború után épült, első új, korszerű kórháza, a négyszáz ágyas dunaújvárosi kórház Farkasdy Zoltán építész tervei alapján épült meg.

***

„Emlékszem: annak idején a legtöbb vitánk a kórház helye és nagysága körül folyt. Különösen az után, hogy a beruházási jog hozzánk került, a kórház létesítése volt egyik fő célkitűzésünk. Helyéül a tervezők eredetileg a Vasmű melletti területet szemelték ki. Mi pedig a pártbizottsággal együtt, azt a helyet javasoltuk, ahol sok huzavona után ma is áll. Amikor végre megegyeztünk abban, hol épüljön a kórház, következett a másik nagy kérdés, milyen nagyságú legyen az új intézmény?

A terveket a legilletékesebb szakemberekkel megvitattuk, s az építést 1959-ben elkezdtük. A befejezést dr. Grosszmann Sándor kórházigazgató főorvos már nem érte meg, 1963. január 1-én meghalt. A Bartók-kultúrház csarnokában ravataloztuk fel, ott búcsúztak a népszerű orvostól a dunaújvárosiak ezrei.

Legnagyobb beruházási gondjaink közé tartozott a megfelelő orvosi műszerek, berendezések beszerzése. Ennek hiánya miatt a kórházépítés hat évig húzódott, így az átadásra 1965 őszén került sor. Ebben az időben az ország egyik legmodernebb egészségügyi intézményét mondhattuk magunkénak, amelyet később a Ságvári városrészben épült szülőotthonnal bővítettünk. Itt létesült a szülészeti és nőgyógyászati osztály, amellyel együtt 550 ágyasra növeltük kórházunk befogadó képességét.

Az Egészségügyi Minisztérium segítségével kitűnő orvosgárdát telepítettünk a városba, s orvosaink számára kényelmes lakásokat és a kiváló kórházban megfelelő munkakörülményeket teremtettünk – részlet Tapolczai Jenő: Egy elnök naplója című, 1997-ben megjelent visszaemlékezéseiből.”

***

A sztálinvárosi kórház szülészeti osztálya harminc ággyal 1952 novemberében kezdte meg működését, a Terhesvédelmi Központ 1953. februárjában nyílt meg a rendelőintézetben – olvasható Matussné Lendvai Márta: Sztálinvárosi nők című könyvében. – Az 1953-ban bevezetett népszerűtlen intézkedést, az abortusztilalmat csak 1956 júniusában helyezték hatályon kívül. A Dunapentelei Hírlap 1957 januárjában arról számolt be, hogy a Május 1. utca 3. szám alatt elvégzett tiltott műtét következtében a páciens a helyszínen meghalt. A rendőrségi vizsgálat egy hattagú „bűnszövetkezetet” számolt fel, amelynek három tagja hosszabb idő óta „iparszerűen” végezte a műtéteket, esetenként 250-500 forintért. Ugyanebben a lapszámban Király Pál „Beszéljünk arról, amiről nem beszélünk”, címmel vitaindító cikket közölt a terhesség-megszakításról. Hangsúlyozta, hogy betegségek veszélyét rejti magában, lazítja az általános erkölcsi magatartást, az orvosok többsége az orvosi fogadalom megszegésének tartja. A téma felvetésének jogosságát igazolta dr. Kiss Dezső hozzászólása, amelyből kiderült, hogy abnormálisan magas volt az abortuszra jelentkezők száma: „A szűk kórházi osztályon a valódi betegeket nem tudjuk elhelyezni, mert az ágyakat a terhüktől szabadulni akaró asszonyok foglalják el” – írta az osztályvezető főorvos.

V. Gyuláné háromgyerekes anya a terhesség megelőzésére megbízható fogamzásgátló szerek forgalomba hozását sürgette. Az elkövetkező időszakban „a szocialista társadalomban élő felszabadult, gazdaságilag, kulturálisan, etikailag is teljesen egyenjogúvá lett nődolgozóknak” tartott számos felvilágosító előadás és újságcikk ellenére a helyzet tovább romlott: a kórházban végzett beavatkozások száma két év alatt a kétszeresére emelkedett. „Egyesek sportot űznek a terhesség megszakításból és büszkén mondják, hogy ez már a nyolcadik, vagy a tizennegyedik” – írta a Sztálinvárosi Hírlap 1958. október 3-i számában dr. Halvax László nőgyógyász.


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!