Ki volt valójában Sztálin, akiről városunkat is elnevezték?

PAP IS LEHETETT VOLNA BELŐLE

Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (1879-1953) Grúziában született. Apja cipész, anyja polgári családok vallásos bejárónője volt. Tanulmányait a Gori kolostorban kezdte, majd a tbiliszi papi szemináriumban folytatta. Ebben az időben ragadt rajta a Sztálin (Acélember) név, aki egyik kedvenc regényének szereplője volt. Kapcsolatba került 1898-ban a helyi szociáldemokrata szervezettel, ami közrejátszott abban, hogy 1899-ben eltávolították a papneveldéből. 1900-tól számos szociáldemokrata megmozdulás szervezője és propagandaanyag szerzője, 1902-ben ezért letartóztatták és Szibériába száműzték, ahonnan 1904-ben megszökött és csatlakozott a bolsevikokhoz.

A bolsevik párt egyik vezetője 1912-től. 1917-ben részt vett a bolsevista forradalom előkészítésében, a Népbiztosok Tanácsában a nemzetiségi ügyek felelőse lett. A Központi Bizottság főtitkárává választották 1922-ben. Ebben a minőségben egyre nagyobb hatalmat vonz magához, fokozatosan leszámolt ellenfeleivel, és korlátlan személyi diktatúrát épített ki. Pártvezérként, a Népbiztosok Tanácsának elnökeként és a hadsereg főparancsnokaként a II. világháború előtt és alatt számos elhibázott döntést hozott. A végső győzelem viszont helyreállította tekintélyét és nimbuszát. Az 1940-es évek végétől újabb tisztogatásokat készített elő, és a személye körüli kultusz minden addigi méreteket felülmúlt.

A város első iskolája a 20 tantermes Vasvári Pál Általános Iskola átadási ünnepsége 1951 novemberében. Itt működött ideiglenesen a Városi Tanács 1953-ig
Fotó: DH-archív

Az 1920-as évek végén Sztálin új gazdaságpolitikát kezdeményezett. Ennek lényege a részleges piacgazdaság felszámolása, a parasztok szövetkezetekbe (kolhoz) és állami gazdaságokba (szovhoz) tömörítése és teljes körű tervgazdálkodás bevezetése volt. A termékek összetételét, mennyiségét és azok árát központilag határozták meg. Az új politika bizonyos területeken (nehézipar, villamosítás) jelentős eredményeket ért el, a Szovjetunió iparosodása és városiasodása ekkor gyorsult fel. A mezőgazdaságban viszont katasztrofális következményekkel járt. Az 1930-as évek elején éhínség pusztított az országban, a becslések szerint csak Ukrajnában 5-6 millióan haltak éhen. (Forrás: Romsics Ignác: A 20. század rövid története, Rubicon-könyvek, 2007)

Az 1951. november 4-én készült képen a november 7-i Gépgyáravatás egyik díszlete látható

SZTÁLIN A
SZOCIALIZMUSRÓL (1935)

A szocializmus elve az, hogy a szocialista társadalomban mindenki képességei szerint dolgozik, a fogyasztási cikkekben pedig nem szükségleteihez képest, hanem ahhoz a munkához mérten részesül, amelyet a társadalom számára elvégzett. A kommunizmus a fejlődés magasabb fokát képviseli, a kommunista társadalomban mindenki képességei szerint dolgozik, a fogyasztási cikkekben pedig a fejlett kultúrember szükségletei arányában részesül.

TEMETÉS MOSZKVÁBAN

Sztálin 1953. március 5-én meghalt. Aczél Endre Acélsodrony című 2014-ben megjelent, az Ötvenes évekkel foglalkozó I. kötetében írja, hogy az mindenesetre érdekes, hogy a személyi biztosítók nem orvosokat, hanem politikusokat hívtak először Kuncevóba. A szovjet vezetők, - Malenkov, Berija, Hruscsov és Bulgagyin - rábírták a kiérkező doktorokat: adjanak nekik időt a temetési bizottság összeállítására, a posztok leosztására.

A moszkvai temetést március 9-re tűzték ki. Ekkor a holttest kiválogatott díszőrségek társaságában már három napja a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában feküdt a ravatalon, és a tőle búcsúzni akaró emberek tömege se nappal, se éjjel nem fogyott el. A gyászolók könnyei őszinték voltak, mert sokan el sem tudták képzelni, hogyan megy tovább az élet Sztálin után? Sztálin bebalzsamozott holttestét a Lenin-mauzóleumban helyezték el.

A Moszkvában tartózkodó Rákosinak és társainak csalódás lehetett Sztálin halála, mert abban reménykedtek, hogy a generalisszimusz április 4-én önkezével avatja majd fel saját szobrát Budapesten. Hogy e remény miből táplálkozott, nem tudni, hiszen Sztálin soha, egyetlen testvér-országba se látogatott el.

TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRI ADATOK

Hatvan éve, 1956. február 14-én, immáron a 74 évesen elhunyt Sztálin fájó hiányától szenvedve ült össze a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) XX. kongresszusa a Kremlben - írja Kurucz Béla a Népszabadság 2016. február 6-i Hétvége mellékletében. - Az első meghökkenést nyilvánvalóan az okozhatta, hogy magányos lett a pulpitus mögött magasodó Lenin-szobor: hiányoztak mellőle a generalisszimusz portréi. Sokan még ekkor sem fogtak gyanút. A több mint tíz napig húzódó kongresszus végére maradt a csattanó: a zárt ülés. Se ki, se be. A jelenlévőknek végig kellett hallgatniuk a KB első titkárát, Hruscsovot. Az utolsó napig elodázott titkos beszéd titkos körülményei csak a szovjet levéltárak megnyitása óta kutathatók, s az 1990-es évek végén váltak ismertté. A robbanástól való félelem kényszerítette ki a titkos beszédet . Mert Hruscsov megérezte, a bűnök feltárásának élére kell állni.

Szovjetellenesség vádjával 1935 és 1940 között 1 980 635 embert tartóztattak le, fogtak perbe, s közülük 688 503-at ki is végeztek. 1953. március végén a Gulágon 1,36 millió ember rekedt, közülük ellenforradalmi bűncselekményért 448 ezer ember töltötte büntetését. A bebörtönzöttek majd 30 százaléka 25 éven aluli volt. A KGB hivatalos, a 90-es években napvilágra került adatait ismerve, 1930 és 1953 között ellenforradalmi, államellenes bűnök vádjával 3 778 234 személyt ítéltek el konstruált perekben, közülük 768 098 embert végeztek ki.

A Sztálin Vasmű Tröszt dolgozói és vezetői vonulnak fel 1953. május elsején

FELTÁMADT A SZTÁLIN-KULTUSZ

Tavaly év végén adta hírül a világsajtó, hogy kulturális központ nyílt Joszif Sztálin emlékére Oroszországban, születésének 136. évfordulóján. A tudományos, kulturális és történelmi centrumot a Moszkvától 625 km-re dél-keletre található Penzában adták át. A mini múzeum Sztálin katonai és gazdasági diadalait mutatja be, a diktátor hadászati hiányosságait, a háború, vagy három évtizedes hatalma árnyoldalait elhallgatja. Sztálin egyre népszerűbb, politikusként, de egyszerű emberként is. Szerény volt, noha egy hatalmas ország élén állt - fogalmazott a megnyitón a kommunista párt regionális bizottságának első titkára. Szerinte ugyanakkor a központ nem Sztálin, hanem a szovjet történelem egy korszakának tiszteletére épült. Olyan eseményekről fogunk itt beszélgetni történészekkel és a kulturális élet szereplőivel, amelyek akkoriban történtek.