Hétlövet - Kösd lazára a rudat!

* A jó könyvek olvasása megváltoztatja az agyat - állapította meg egy kutatócsoport.

Az olvasást kevéssel ötéves korom előtt sikerült megtanulnom, méghozzá meglehetősen autodidakta módon, amennyiben is a Szelidi-tónál, egy vigasztalanul esős nap az egész családot a nagy, narancssárga-kék sátrunkba kényszerítette, én meg fogtam egy Magyar Nemzetet (ami akkor még újság volt, nem olyasmi, ami mára lett belőle), és elkezdtem kérdezgetni a bátyámtól, melyik milyen betű, pár óra múlva kiszótagoltam a vezércikk címét, aztán... bocs, elkalandoztam: a lényeg, hogy a címben említett kutatócsoport arra jutott, a katarzis hatása fizikailag is módosítja az idegpályákat, s emiatt úgy érezzük, mintha csakugyan megéltük volna az olvasottakat. Ez bizony így van: szóról szóra. Csak vissza kell révednem kicsit, hogy lássam magam, mint a tizenötéves kapitányt, Nemo kapitány segédtisztjét, Gordont a Kétévi vakáció-ból, vagy Jokkót Dékány András remekműveiben és a mai napig libabőrös a karom, ha visszaemlékszem rá, milyen szívdobogtató élmény volt Tom Sawyer-ékkel a barlangban lélegzetvisszafojtva bujkálni Indián Joe elől, vagy Old Shatterhandék mögött laposkúszva kifigyelni a tanácskozó kajovákat. Nem olvasnak a gyerekek hallom, s tudom én is. De... próbáltátok már egy Vernére vagy egy Mark Twainre, Csukás Istvánra rákapatni őket? Nekem annak idején csak a Kétévi vakációt kellett odaadnom Boda jr-nak, és attól kezdve csak tempósan, megfelelő anyaggal táplálni a tüzet. Nem olcsónosztalgiázok: szerintem ezek a könyvek háromszáz év múlva is ugyanazt mozgatják meg egy gyerek agyában... Ha valaki nem olvas, attól persze csak az ő élete lesz szegényebb de ne legyen kétségünk, sok-sok nemolvasótól előbb-utóbb az egész is szürkébbé és ócskábbá válik.

* Van egy köztéri tábla Budapesten, a Régiposta utcában.

Állítólag! Nem volt még időm rá, hogy beugorjak, és személyesen vizsgáljam meg, igaz-e csupán néhány fényképet láttam róla a neten, az meg, mint tudjuk... bizonyítékként épp a semmivel egyenlő. Mindegy, belevágunk... Jöjjön először a szövege, íme, szóról szóra: ÚGY, AHOGY AZ 1998 JÚLIUS 2 ARANYKÉZ UTCAI BOMBAROBBANÁS FEKETE FÜSTJÉBŐL KIEMELKEDIK A RÉGIPOSTA U. 11 MEGÚJULT ÉPÜLETE, ÚGY FORDUL ÁT BUDAPEST A SZERVEZETT BŰNÖZÉS KÖZPONTJÁBÓL ÉS PORNÓFÖVÁROSBÓL A KULTÚRA FŐVÁROSÁVÁ A VILÁGBAN ÉS VÁLIK AZ EURÓPAI HÍDFŐÁLLÁSA A KONTINENSEKET ÖSSZEKÖTŐ KULTÚRÁLIS ÉS GAZDASÁGI HÍDNAK. AHOL KÉTIRÁNYÚ KÖZLEKEDÉS ÁRAMLIK. Ne hasogassuk a szőrszálat, ugyebár, polgártársak, a nemzet sorsa nem holmi dibdáb vesszőkön, pontokon múlik hogy le tudunk-e írni egy dátumot korrektül, az nem tartozik az igazán lényeges kérdések közé. Mármost azt a szót, hogy kultúrális, az ABBYY Finereader, kedvenc fotóról (is) olvasó programom, amivel most is pompásan leegyszerűsítettem a munkámat, simán, kérdés nélkül, automatikusan javította de lássuk meg ebben is a jót, krónikus barátaim: igazi szabadságharcos nem tűri a láncot, koloncot, bárki próbálja is korlátozni, ő visszajavítja az imperialista Word vagy más rabszolgarobotját, mert jobban tudja. És hát desszertnek ott van ugye a hídfőállása, ami válik a hídnak kérem szépen, tartalomhoz a forma, ahogyan sokadszor idézem: javaslom, játsszatok el ti is ezzel a mondattal, ízlelgessétek, olvassátok, gondolkodjatok rajta. Érdemes. Nekem például az jött ki: lehet, hogy pornófővárosból kultúúúúúrális híd lettünk, de azért ez akkor is eléggé méretes szopás... Persze kőbe vésve, hogy jó sokáig tartson.

* A Brendan-expedíció című nagyszerű könyvben találtam egy jó kis bekezdést.

Megsaccolni se tudnám, hányadik opuszt falom a Világjárók-sorozatból: a Brendan-expedíció egy ír szerzetes legendájának nyomába eredt a hetvenes években Szent Brendan a hatodik században élt, és saját leírása, a Navigatio szerint, Írországból egy bőrből-fából készített lélekvesztőn, több társával együtt áthajózott Amerikába. Tim Severin és társai az ősi technikákkal elkészítették Szent Brendan hajócskájának mását, aztán bukdácsolva nekivágtak a kalandos útnak a Feröer-szigetek és Izland érintésével, Grönland mellett is elvitorlázva végül, több mint egy év alatt tényleg elérték... de nem akarok mindent előre elmesélni hátha lesz, aki kedvet kap az egész könyvhöz... Pár mondatot azért idéznék, ha megengeditek, arról szól, hogyan is haladtak a meglehetősen nehezen kormányozható kis csónakkal: Valami nagy pontosságot senki nem kívánt a kormányostól. Én, mint navigátor, kidolgoztam a fő irányt, amelyet nagyjából tartanunk kell, a kormányos pedig úgy kötötte meg a kormány keresztrúdját, hogy a Brendan legfeljebb húsz fokos ingadozással a meghatározott irányban haladjon. (...) Úgy döntöttem, legjobb, ha ráhagyjuk a Brendanra, menjen, ahogyan jólesik neki, mi pedig átvesszük a középkor türelmes, zaklatottságtól mentes gondolkodásmódját. Középkori mércével mérve nincs jelentősége annak, hogy egy-két héttel hosszabb vagy rövidebb lesz-e az utazás, kényelmes szemléletünknek azonban érezhető előnyei voltak. És, mondhatom, vannak előnyök, kedves barátaim, vannak: javaslom, miközben türelmesen követitek a kitűzött irányt, kössétek ti is minél lazábbra azt a keresztrudat hogy ne csak egy-két héttel, de lényegesen többel is hosszabb lehessen ez a csodás, egyszeri utazásunk...