Kötetben a félelem képei

Fritz Lang monumentalista filmjeiben autoriter módszerrel, de a legjobb operatőrökkel dolgozott

A filmművészet szerelmeseinek okozott első sorban örömet a Kortárs Művészeti Intézetbe január 24- re meghirdetett program. Nem sokkal korábban látott ugyanis napvilágot a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskola magyartanára, Martin Ferenc filmesztéta, filmkritikus Mozgóképelmélet filmpedagógia szakon szerzett diplomája doktori disszertációjának olvasóbarátra fazonírozott verziója könyv alakban.

A félelem képei Fritz Lang német filmjeinek látványvilága című kiadvány szerzőjével, méltó partnerként Gyöngyössy Csaba beszélgetett. A kötet a L Harmattan Könyvpont Kiadó gondozásában jelent meg. Fritz Lang a német filmgyártás egyik legmeghatározóbb egyénisége, filmjei a német film számára széles nemzetközi közönséget hódítottak meg. A könyv a forgatókönyvíró - rendező németországi pályafutásának filmjeivel foglalkozik, stílustörténeti szempontból tekinti át a terjedelmes életmű első szakaszát. Arra keresi a választ, hogy Lang jellegzetes képi megoldásai hogyan teremtik meg a félelem atmoszféráját ezekben a művekben.

Az esten kitértek az Osztrák -Magyar Monarchiában született rendező korai filmjeire is, melyekből csak egyetlen egy, A pókok maradt fenn. Nem úgy forgatókönyveiből, amikhez még nagy ívű pályája végén is visszanyúlt. Kitárgyalták a filmekben alkalmazott félelemtípusokat, amikor egy külső erő fenyeget, vagy maga az ördög, netán egy zseniális bűnöző. Langnál ez utóbbi kerül talán legtöbbször a központba, gondoljunk csak a Dr. Mabuse figuráját bemutató három alkotásra.

Olyan meglepő momentumokat is felszínre hozott a beszélgetés, mint hogy a rendező egy filmjét, a Dr. Mabuse testamentumát 1932-ben Göbbels nem engedte bemutatni, később azonban berendelte magához és felajánlotta, legyen a német filmgyártás feje. Amikor Fritz Lang rákérdezett, hogy a kancellár tudja-e, hogy az ő anyja zsidó, akkor hangzott el a legendás mondat: Hogy ki a zsidó, azt mi döntjük el . Ennek ellenére, vagy épp ezért Lang másnap Párizsba emigrált.

Az autoriter módszerekkel dolgozó filmes, akit a film-noire stílus kulcsfigurájának is tartanak, pályafutása során némafilmeket készített, de az M Egy város keresi a gyilkost című alkotással kezdődően hangosfilmeket is, melyekhez komoly hangdramaturgiát dolgozott ki.

Jelentős teret adott a beszélgetés a rendező talán legjobban ismert filmjének, a Metropolisnak is, amely monumentalista korszakának ikonikus darabja. Kiderült, a filmet több mint háromszáz napig forgatták, miközben Erich Pommer producer a rendező minden mániáját kiszolgálta. Így jött létre a három órás gigantikus film, amit egy órával rövidebbre vágtak, és eredetije azóta sem látható. Ezzel a filmmel vált Hollywood igazi kihívójává, megelőzve korát jó negyven évvel. A több millió márkába kerülő filmalkotás végül csaknem csődbe sodorta az UFA-t.

Kiderült, a rendező alkotásaiban komoly szerepe volt a világításnak, miután az akkori technikai lehetőségek miatt rendszerint műteremben forgatták azokat. Ehhez a legkiválóbb operatőrökre volt szüksége a Stanley Kubrick nagyságú rendezőnek, aki már nem térhetett vissza a német filmgyártásba, mivel a németek igazán soha nem tudtak megbocsátani az emigránsoknak, így neki sem.