Kottafejekbe zárt rímek

Hol máshol léphetett volna fel József Attila születésnapján, a Magyar Költészet Napján, április 11-én a Kurucz Gergely vezette kórus, mint a József Attila Könyvtárban?

Az állandó tagproblémákkal küszködő, és ilymódon egyre fiatalodó kamarakórus azon túl, hogy megzenésített versekkel örvendeztette meg a szépszámmal összegyűlt nagyérdeműt, számukra még meglepetést is tartogatott. Egy költészet napi összeállítás mit sem érne József Attila-vers feldolgozása nélkül. Így gondoltak egy nagyot, és a 110 éve született költőnagyság Szegényember balladája című versének megzenésítését kórusuk oszlopos basszistájára, Sarok Károlyra bízták, hogy komponáljon kórusművet belőle. Miután eleddig ezt még a tagokon kívül senki sem hallhatta, így ősbemutatóként szólalhatott meg egyik legnagyobb formátumú költőnk születésének évfordulóján, a Viadana Kamarakórus értő tolmácsolásában, nagy sikert aratva a drámai erejű kortárs darabbal.

Így nincs csodálkozni valónk azon, hogy az első nyolc percben egyetlen dallam sem harsant fel. Kaptunk viszont egy kimerítő irodalmi felvezetést, amelyben olyan cseppet sem evidens tartalmak kerültek felszínre, mint hogy régen a költők a verseiket zenére írták, így akkor előbb volt meg a zene, ezt követte a költemény. Segítségével Dávid király idejébe, mintegy háromezer évvel ezelőttre kirándultunk, ahol a sírkövekre írt, a karmesternek szóló utasításokat idézte. Kitérőt tett a mítoszok világába, visszautalt Balassi Bálint korára, amikor még nem vált el egymástól a költészet és a zene, és különböző népek nótáira (ad notam) írta verseit. Szót ejtett az európai kóruskultúráról is, csakúgy, mint a szerzőkről, Monteverdiről, Palestrináról. A műsor összeállításakor igyekeztek kuriózumokat kiválasztani. Öt ismeretlen költő ismeretlen versét énekelték, de több nagyon ismert költő kevésbé ismert versét is megszólaltatták (Debussy-Charles d’Orléans: Dieu! Qu’il la fait bon regarder...; Kodály Zoltán-Balassi Bálint: Szép könyörgés; Kocsár Miklós: Hegyet hágék; Farkas Ferenc-Petőfi Sándor: Alkony; Sarok Károly-József Attila: Szegényember balladája; Seiber Mátyás-Edwar Lear: 3 nonsense songs; Ligeti György: Haj, ifjúság), de volt archaikus népi imádság, és népköltészet is a szövegek között. A szokásosan magas, Viadana színvonalú koncerten kedves gesztussal, és apró ajándékkal búcsúztak társuktól, Sólyomvári Ágnestől, aki anyai örömök elé néz.