Közös kiskert a panelház tövében

Nem nagy ügy az egész. Alig tíz négyzetméter. Mégis: szívet és lelket üdít!

A Dózsa-II. városrészben, a Derkovits utca 12-nél a lakók egy új, szép kis virágoskertet alakítottak ki. Itt korábban bokrok, fácskák üdítették (volna) a lelket. Csakhogy a végletekig lepusztult ez az apró grupp, a fák kiszáradtak vagy kitördelték őket, a bokrokat szükségük elvégzésére használták az arrajárók, valamint teledobálták szeméttel, használt papírzsebkendőkkel, üdítős palackokkal, amelyek ezután már kevéssé üdítő látványt nyújtottak: tudják...

Akadt az ott lakók között egy ember, aki már lakott sokfelé, a Technikumban is, és minden társasház előtt, amelyhez szerencséje volt, egy kis virágoskertet alakított ki. Szóval: a házaknak is szerencséjük volt hozzá, ha jól gondolom...

Ez az ember, Mendi Béla, aki darukötöző a vasmű profilüzemében, egyszercsak megelégelte azt, hogy a lakóháza (negyvenlakásos kövérház) tövében álló bokros részt egyáltalán nem illendő módon illemhelynek használják a környékbeliek.

Ezen csak egyféleképpen lehet segíteni, gondolta, és meggyőzte lakótársait: adjanak neki némi pénzt.

Kérhetett volna munkát, természetbeni hozzájárulást is – de ahogyan nekünk mondta: felmérte, hogy szomszédjai vagy rendkívül elfoglalt emberek, vagy idősek, vagy nem értenek a kerti munkálatokhoz.

Maradjunk tehát a pénznél, állapodott meg magával és lakótársaival. Össze is jött vagy tízezer forint. Palántára.

Akkor ez a jókötésű, ötvenes éveiben járó férfiember némi erdészeti, kertészeti segítséggel kivágta a már használhatatlan, kiszáradt fa- és bokorcsoportokat, kitisztította a mellmagasságú betonfalakkal övezett, mint mondtuk: alig tíz négyzetméteres területet, és a megfelelő talajelőkészítés után beültette árvácskával, büdöskével, nefelejccsel, petúniával, rózsafával.

– Meguntam, hogy a környék illemhelynek használja a házam tövét! – indokolja akcióját Mendi úr, akinek ablakai egyébként a háztömbnek az általa művelt kis parcellával ellentétes oldalára esnek.

Fotó: Ónodi Zoltán

Ám, mint képünkön is láthatják, a kiskert gondozását sem hagyja másra – hiszen, tudjuk: elfoglaltak, öregek, vagy hozzá nem értők a lakótársak.

A kiskert viszont igen szép! És a szépség, a jelek szerint, nevelő hatású is. Mostanában senki nem végzi ott a szükségét. Szemetet sem hajigálnak oda.

És ami az erkölcsöt illeti: eddig mindössze három tő virágot loptak el onnan...