Kuminka Józsefné – a gyémántos óvónő

A pedagógus „lámpás” legyen– ezt tanulta és ezt adta tovább. Mindig gyerekek között akart lenni. Otthonról hozott példa és emlékek erősítették a tanítás, nevelés iránti vágyát. Az óvónői végzettségmegszerzésének hatvanadik évfordulóján Kuminka Józsefné gyémántdiplomát vehetett át. A karácsonyi ünnepek előtt átadott díszoklevél és emléklap a pedagógus életút elismeréseként került a fa alá.Világháborús időkben születni nem életbiztosítás, szerencse kell a túléléshez. A folytatás sem egyszerű. A férfiak hiányoztak otthonról, az asszonyok dolgoztak. A Bács-Kiskun megyei Akasztón hasonlóvolt a helyzet, ahonnan Kuminka Józsefné Iluska néni is származik. A közösség úgy segített magán, hogy gyermekmegőrzőt nyitott 80-100 aprósággal. Iluska akkoriban még gyereklányként, az ajtónál hasalva figyelte a gyerekvigyázók munkáját. Az élmény egész életére meghatározó lett.

Kuminka Józsefné decemberben vette át gyémántdiplomáját Fotó: Horváth László

A Kalocsai Óvóképző elvégzését követően a három megyét felügyelő Székesfehérváron tett esküt, mert az idő tájt ez volt a hivatalos munkába lépés feltétele. Mezőfalvára esett a szolgálatihely, ahol kisebb megszakításokkal mindig otthonra talált.A gyermekek, munkatársak,szülők tisztelték, szerették elhivatottságát. Negyven év aktívtevékenység után a nyugdíjas években is szívesen látogatja a közösséget. A hosszú munkásság alatt generációk nőttek fel kezei között. Visszagondolva az eltelt időszakra ma is úgy vallja: mindig nevelő akart lenni. Kuminka Józsefné a hivatása mellett két lány és egy fiú gyermekkel családot alapított. Így lett teljes az élete.