Kurucz Gergelyt választották a hónap pedagógusának

– Miért épp a tanári pályát választottad?

– Szerencsés vagyok, hiszen mindig jó tanárok tanítottak. Bár gyermekkorom óta érdekelt ez a pálya (még kémiatanár is szerettem volna lenni!), a végső lökést volt középiskolai magyartanárnőm, Kincsesné Zavodnyik Júlia adta számomra, akit példaképemnek tartok, és hálás vagyok, hogy éveken keresztül kollégák is lehettünk.

– A hónap pedagógusa bizonyára tudja: mi a jó és eredményes tanár-diák kapcsolat titka?

– Számomra fontos a jó tanár-diák viszony, bár nem titok, hogy 9-10. osztályban nem könnyű velem az élet. Aztán a közös történetek hatására (számtalan tanóra, kirándulások, színházlátogatások, műsorok, Rudas-heti küzdelmek, színházcsinálás stb.) azzá válik. Megismerjük egymást – és működni kezdenek a dolgok.

– Diákként és pedagógusként is ismered jelenlegi iskolád...

– Volt rudasosként akár nehéz is lehetett volna itt tanítani, de szerencsére a pályám első tíz évét Budapesten töltöttem – és szerencsémre remek tanároktól tanulhattam kezdőként. Amikor tapasztalt pedagógusként visszatértem Dunaújvárosba, már nem volt annyira zavarba ejtő egykori tanáraim mellé kollégaként beállni. Nagyon jól érzem magam a Rudasban – számítanak rám, én úgy érzem. Könyvtár-magyar szakos vagyok, anno éneket is tanítottam – nem esett nehezemre, és művészettörténetet oktatok még az alkalmazott grafika szakos osztályomban. Tény, nem könnyű ma ezen tárgyak tanítása. Igyekszem összefüggéseket megmutatni, egyfajta komplex esztétikai nevelést megvalósítani; azt megértetni, hogy az irodalom az rólunk szól, azok a konfliktusok, amikről naponta beszélgetünk, a mi saját konfliktusaink is. A nyelvtant is fontosnak tartom: aki képtelen a szabatos nyelvhasználatra, nem tud szöveget alkotni, akinek nincs szókincse – jelentős hátrányban van kortársaihoz képest. És az is, aki híján van a humán műveltségnek. Igyekszem sok kortárs irodalmat mutatni a diákoknak.

– A korábbi években is gyakran hallattad hangod városi és országos oktatási-kulturális ügyekben. Pedagógusként milyennek látod ma az oktatás helyzetét?

– Rendkívül fontosnak tartom a nyilvánosság előtt megszólalni bizonyos kérdésekben. Hogyan legyünk hitelesek tanítványaink előtt, ha nem vállaljuk fel véleményünket számunkra égetően fontos ügyekben? Számomra karnagyként és tanárként ilyen ügy az oktatás és a kultúra. Egyáltalán nem látom jónak a helyzetet – ez is egy külön beszélgetés témája lehetne, hogy miért nem. Ezért igen nagy a felelősségünk: mit tanítunk, kiknek, miért és hogyan.