2016.04.28. 16:50
Legszorosabb kapocs: az anyákat ünnepeljük
Dunaújváros – Nem létezik mélyebb kapcsolat, mint ami anyát és gyermekét köti össze. Egy életre... Bárki, akinek megadatik, hogy édesanya legyen egy örök időre szóló édes terhet kap a vállára, ami néha jobban, néha kevésbé nyomasztó súlyt jelent.
Mert sokszor jönnek a kétségek: biztos jól csinálom? Valóban jó ötlet volt rám osztania az égieknek ezt a szerepet? Közben persze gyűlnek a boldogságot adó percek, órák, napok, évek. Lehet, hogy észre sem vesszük őket a mindennapokban. De május első vasárnapján – ami idén május 1-je – anya, gyermek, unoka álljon meg egy kicsit, és idézze fel ezeket az örömteli pillanatokat. Az átadott csokor, ajándék pedig mintegy szimbólumként emlékeztessen minket arra, hogy az édesanyák önzetlen szeretete nélkül valószínűleg megállna a világ. De legalábbis lelkiekben szegényesebb lenne.
Megható pillanat: Hujber Bálint egy szál virággal és apró ajándékkal köszönti édesanyját, Rendes Viktóriát a Pajtás utcai óvoda hatos csoportjának anyák napi ünnepségén Fotó: Ady Géza
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-tól már hivatalosan is az ünnepek közé sorolták az Anyák napját.
Ki hogyan ünnepli ezt a május első vasárnapjára eső jeles napot, az általában családi hagyományokra épül. Vannak, akik közös szabadidős programot szerveznek, mások családi ebéddel, vacsorával ünnepelnek és van, aki egy szál virággal kedveskedik édesanyjának, nagymamájának. Merthogy ilyenkor nemcsak az anyukáknak, hanem a nagymamáknak is dukál egy kis figyelmesség, apró ajándék az unokáktól.
Nemrégiben egy egészen újfajta megközelítéssel találkoztam, mégpedig egyik jól ismert celeb-gasztrománunk mondta el, hogy őneki igencsak hosszú és rögös út vezetett az anyává válásig. És miután megszületett a gyermeke családi hagyománnyá vált náluk, hogy nemcsak a gyermek ajándékozza meg az anyukáját, hanem az anya is csemetéjét - hiszen nélküle nem oszthatta volna rá a sors a világ legnemesebb szerepét.
