Lélekemelő összefogás - Barbara hálás a törődésért, a felé áradó szeretetért

Huszti Józsefné Gabika a legfőbb patrónusa Barbarának. A tanárnővel beszélgettünk és már az elején kiderült: első osztályosként hozzá került Barbara a Dózsa iskolába. Látását addigra már elveszítette, a rák, az életmentő műtét megfosztotta a szeme világától, de muszáj volt iskolába mennie, hogy édesanyja dolgozhasson. Gabika elvállalta a kislányt, bár tudta, írni-olvasni soha nem tudja megtanítani. Viszont jól bánt a korongokkal, a pálcikával, fantasztikusan hajtogatott, és gyurmázott – kézügyessége már akkor kezdett kibontakozni. Egy év elteltével Barbara a fővárosi Vakok Intézetébe került, és a Vakok Általános Iskolájában folytatta tanulmányait, de nem felejtette el a Dózsát, hajtogatott ajándékot küldött a diákoknak.

Barbara harmadikos általános iskolás volt, amikor elveszítette az édesanyját, a nagymamája vette szárnyai alá, ám azóta ő is elhunyt – magára maradt a huszonhat éves vak lány. A családi tragédiákon, kívül újabb betegségek is gyötrik, és nehezen viseli a magányt is. Egykori tanítónője patronálja, próbálja enyhíteni a terhei egy részét. Az általa szervezett jótékonysági koncert bevételéből elkezdték felújítani Barbarának a nagymama egykori, évtizedek alatt borzalmasan lelakott lakását, de a pénz hamar elfogyott... Viszont a DVG Zrt. most felajánlotta, hogy befejezi a felújítást. Szintén a DVG vállalta, hogy hétvégén, a Campus Étterem pedig hét közben megoldja nyáron az ebédjét. Közben az adományok is gyűlnek, Gabika meséli, hogy rengetegen ajánlanak bútorokat és más használati tárgyakat. Dr. Dorkota Lajos, Dunaújváros díszpolgára komoly összeget adományozott Barbarának, mert – ahogyan fogalmazott – fontosnak érzi, hogy segítsen másoknak. Csatlakozott a kézilabdás kislány gyűjtéséhez, hozzájárult a CT-hez, és még sorolhatnánk. Dorkota Lajos abban bízik, az összefogás, a felajánlások másokat is segítségnyújtásra motiválnak. Mert adni jó! Oldjuk meg együtt Barbara gondjait!

– Akárhova fordultam, nyitott ajtókat találtam. Ez nagyon jó érzés. Visszaadta az emberekbe vetett hitemet – mondta Huszti Józsefné, aki azt is elmesélte, hogy Barbarának mennyire szüksége van a társaságra. Visszajár a Dózsába, és virágokat hajtogat órán. Kosarat fon, színes gyöngyökből karkötőt, harisnyából gyönyörű virágot készít – amit ő maga nem is lát.