Álmaikat valósítják meg - Tartalmas elfoglaltságnak, egyben kihívásnak is tekintik

Kint már kellemesen süt a március végi nap, bent 840 fokon izzik a kis kemence. Mire kint sötétedni kezd, egymás után kerülnek be a kemencébe a kis tűzzománc képek. A tudósító szemléli, ahogy alaprétegként az iszapzománc felkerül az alaposan megtisztított réz- vagy vaslemezre, s amíg az szárad, előkerülnek az otthon készített vázlatrajzok. Megbeszélik a következő lépéseket. Visszakarcolás, azaz sgraffito technikával, vagy az összefolyatás módszerével dolgoznak - magyarázzák. Válogatják a színeket. Azt is megtudom, hogy igazi izgalom, amikor a különböző színeket kiégetik, mert a hő hatására más lesz. Szakkönyvet mutatnak, otthon összeállított képgyűjteményt, vázlatokat - a többi között a szecesszió motívumaival. Tudják, hogy egy ősi, több ezer éves technikát tanulnak, hogy már az egyiptomiak is készítettek tűzzománc tárgyakat. Mindez azt mutatja, komolyan veszik a szakköri munkát.

Huszka Rózsa (b3) vezeti a foglalkozásokat, ahol a tűz s az alkotó ember keze nyomán csodák születnek Fotó: L. Mészáros Irma

Fiatal felnőttek, negyven körüliek és nyugdíjkorúak. Kutiné Péter Ilona tanítónő, Ráczné Méhes Györgyi anyakönyvvezető, Nagyné Simon Judit, a művelődési ház munkatársa gyermekeik kirepülése után tartalmas elfoglaltságnak, s egyben kihívásnak is tekintik a tevékenységet. Mindannyian szerettek rajzolni, akadt, aki kézimunkázott, varrt, de a tűzzománc mégis más. Valami csoda, ahogy az alkotó ember keze nyomán és a tűz varázserejére létrejön valami. A pedagógus végzettségű Patakiné Kovács Veronika gyermekkorában szobrász szeretett volna lenni. A mezőfalvi Molnár Zoltánné Szabó Valéria, aki lapunkból értesült a földvári szakkör indulásáról - diákként textiltervező szeretett volna lenni. Aztán a család hatására mindketten más irányba indultak. S most, mintha dédelgetett álmaikat valósítanák meg, kicsit másként. Nagyon élvezik. Az amatőr festőművész Mády Gabriella is, aki az olaj és vászon után most kíváncsian tanulja az új technikát. A szakmai feladatokon kívül itt megosztják egymással magánéleti örömeiket, gondjaikat. Jó együtt lenni. Ez a mi időnk! - állítják. S hogy ez mit jelent, én is megtapasztalom. Biztatásukra rézlemezt kezdek tisztítgatni, aztán jönnek a feladatok, tanácsok, s lám, az interjúból tapasztalat lesz. Egy-két fogás, festés, rajz, karcolás, égetés, s máris a kezemben tartom első tűzzománc képem. Azt mondják, szép lett. Lehet, hogy erre a pozitív visszajelzésre van szüksége mindenkinek?

Huszka Rózsa, a Szegeden végzett könyvtáros és rajztanár, a főiskolai fakultáción kívül a Kecskeméti Tűzzománc Stúdióban tanult. Másfél éve dolgozik Dunaföldváron. Az elmúlt nyáron tábort szervezett, októbertől nyolctagú gyermekcsoportja is van. Jó érzés továbbadni a tudást. S ahogy én sokat kaptam tanáraimtól, remélem, én is tudok adni - mondja. Az oktató biztatása, a hozzátartozók, a barátok dicsérete újabb és újabb alkotásokra sarkallja a csoport tagjait. Büszkék arra, hogy április 8-án a Levendula gálaműsorához kapcsolódó kiállításon a nagyközönségnek is bemutathatják munkáikat. Nem képzelik magukat tűzzománc művésznek. De alkotni és együtt lenni jó!