Marika unokájára készül

2017. július 06., 08:00 szerző: Pekarek János
komment
Igazán szeptemberben dől el, hogyan viselik egymást távollétükben: az iskola és egyik meghatározó tanítója!
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Ez a meghitt mosolyú hölgy három kitüntetést mutat fényképészünknek: az egyik a Pedagógus Szolgálati Emlékérem, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott. A másik az Eötvös József Emlékérem, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete adományozott neki. A harmadik pedig a Rácalmás Közszolgálatáért díj, amellyel a szomszéd kisváros önkormányzata tüntette ki.

Már csak ezekből is látszik, hogy Gyöngyösi Lászlóné, született Kondisz Mária, aki Alaptól Kaposváron át Dunaújvárost és Nyírturát is megjárva jutott el 1981-ben a rácalmási általános iskolába, mint alsó tagozatos tanító, aki testnevelés szakkollégiumi végzettséggel is rendelkezett, nem akárki volt abban az intézményben!

De ez még semmi...

Az igazi kitüntetéseket ő menet közben, folyamatosan kapta meg, méghozzá a legilletékesebbektől: az általa tanított gyerekektől!

Hiszen hogyan is lehetséges másként, mint kitüntetésként értelmezni a puszta megszólításokat, amiket óra közben, a szünetekben, a napköziben, az iskolába menet vagy hazafelé indulva kapott a kicsiktől: a "Tanító néni"-ből hamar "Marika néni" lett, hogy aztán ezt is fölváltsa egy időszakra (amikor a saját gyerekei is olyan idősek voltak, mint a tanítványai) az "Anya" titulus, és végül (amikorra nagymamakorba ért) a "Mama" megszólítás...

Jó tanítóhoz illően igazán fegyelmezetten uralja arckifejezését Marika - de azért elég közel ülök hozzá a rácalmási családi házban ahhoz, hogy lássam: kissé elfelhősödik a szeme ezeket a változásokat taglalva...

Ő, aki tizenegy osztály diákjait tanította (közülük kilenc évfolyamot négy éven át, kettőt pedig az úgynevezett "kisfelmenő" rendszerben két-két esztendeig) vérbeli osztályfőnökként is lemondott erről a beosztásról az utóbbi két évben: mert nem akart törést okozni szeretett diákjainak azzal, hogy a most érvényes négyéves tanrend közepén meg kell váljanak megszokott tanítójuktól.

Inkább napközit vállalt - és tapasztalt pedagógusként is meglepődött, mennyire komoly, egész embert kívánó feladat az iskolapadból kiszabadult, de mégis leckeírásra kötelezett gyerekeket feladataik ellátására bírni, irányítani őket számtalan különórájukra, felelősen intézni, hogy kiért ki jön és mikor?

Mindezek összessége, vagyis az elmúlt harminchat év az, ami más lesz már ősztől. S amit most még nem is érez át igazán, hiszen még: vakáció van...

De mire igazán belopózik életébe a nyugdíj, addigra megszületik majd az igazi csoda: az első unoka!

És Marika, aki eddig sem unatkozott soha, hiszen a nagy házban, ami egy kisebb múzeum is egyben (autószerelő, vasutas és pilóta férjével együtt csodás néprajzi és technikatörténeti gyűjteménnyel ismertették meg eddig is a rácalmási diákokat) mindig akadt valamilyen rendezgetni- és takarítanivaló, ezután kisebbik lánya augusztusban születendő fiához készülődik máris.

Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem: a három szép és megérdemelt kitüntetést sokáig nem fogják kinyitni...

Pekarek János

2017. július 06., 08:00 szerző: Pekarek János

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...