Márton-napi kavalkád várta a Széchenyi gimnázium diákjait

Libagágogástól és népdaloktól volt hangos a Széchenyi István Gimnázium szombaton délután. Egy közművelődési pályázatnak köszönhetően sikerült megszervezni a hagyományőrző napot, amelyet örömmel fogadtak az iskola dolgozói és diákjai is.

A Márton-napi programsorozat nyitó eseményeként szerdán nyílt meg a pentelei tárgyakból rendezett Mezőföldi néprajzi értékeink című kiállítás, amelyet az Intercisa Múzeumtól kapott tárgyakból állítottak össze. A szombatra időzített iskolai Márton-napon a libafuttatás sem maradhatott el, egy élő libát kísértek le az első emeletről az auláig a diákok.

Ilyefalvi Emese, egykori széchenyis diák, az ELTE irodalomtudományi doktorandusza a kobzát mutatta be a diákoknak. Fotó: Zsedrovits Enikő

A nagy libafutás Várai Áron tartott hangszerbemutatót, elmesélte történetüket és egy kis dallamot is játszott rajtuk, majd népdalokat is énekelt. A hangszerek között volt harmonika, klarinét, furulya, síp és magyar kecskeduda is, ami arról kapta nevét, hogy a csapjához általában kecskefejet faragtak a mesteremberek. A folytatásban Pocsai Mária a gimnáziumi kórusok karmestere egy kis daltanulásra várta a gimnázium egykori is mai népdalosait – mégpedig citera kísérettel. Főleg moldvai, mezőföldi és bordalcsokrokat énekeltek közösen. Ilyefalvi Emese, egykori széchenyis diák, az ELTE irodalomtudományi doktorandusza, egy nagyon különleges hangszert, a kobzát szólaltatta meg az intézmény aulájában. Főleg a moldvai csángók által használt hangszer egyszerre használható dallamjátékra, magát is kíséri és ritmust is ad hozzá.

A délutánra szép számmal érkeztek régi diákok is, akik egykor a gimnázium népdalos csoportjainak tagjai voltak.

– Húsz évvel ezelőtt indult az iskola első népdalcsoportja. Mindig kiszemelek pár diákot, akik nyitottak erre a világra. Már a harmadik Pántlika és Tulipán generáció van felnövőben, az Újvárosi legények, kanászok és hasonló elnevezésű csoportokból pedig ez már az ötödik generáció. Az évek alatt tizenöt népdalos csoport nevelkedett fel az iskolában, hat szólistánk volt, és harminchat népdalcsokrot énekeltünk – mondta el Pocsai Mária A nap hátralévő részében kézműves foglalkozásokon szorgoskodtak a résztvevők. Az elmaradhatatlan libazsíros kenyér mellett pedig a Suplicz Mihály által vezetett táncháza búcsúztatta a széchenyisek libanapját.