Meg- és túlélni Ceausescut - A marosvásárhelyi Yorick Stúdió vendégjátéka a Bartókban

A mű, a Szeretik a banánt, elvtársak? eredetileg a BBC rádiós hangjáték pályázatára íródott, el is nyerte a Legjobb Európai Dráma címet 2009-ben. A szerzőt, Székely Csabát jól ismerheti a hazai közönség, hiszen drámatrilógiája (Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz) látványos sikersorozatot könyvelhetett el a magyar publikum előtt is. Ebből két kiváló előadás rendezője, Sebestyén Aba megkereste a szerzőt a rendező, Sorin Militaru ötletével, hogy szívesen eljátszaná a monodráma változat főszerepét. A végeredménynek tapsolhatott az értő dunaújvárosi közönség is.

Sebestyén Aba apró mozdulatokkal, magától értetődő játékokkal, furcsa hangsúlyokkal, tétova viselkedéssel adott hiteles testet az enyhén autista fiúnak, aki ugyanazokkal a problémákkal küzdött, mint kortársai, csak épp más alaphelyzetből

A színházértő fülekre szükség is volt, hiszen a főszereplő, születésétől értelmi fogyatékos Robert már első mondata is rendkívül erős: "Gyermekkoromban csak az idegesített, hogy a bátyám folyton meg akart ölni." A nézőtér persze felkacag az abszurd, ám annál hátborzongatóbb mondat hallatán. Ez a kettősség kíséri végig a teljes előadást, könnyesre nevetjük magunkat mindazokon a hideglelős helyzeteken és mondatokon, amin zokognunk, de legalábbis felhördülnünk kellene.

Robert ugyanis egy magas beosztású Szekuritátés - közismerten Szekus - vezető egyik fia, aki vallatása közben mesél gyerekkoráról. Székely zsenialitása ezen a ponton csillan fel leginkább, hiszen a plasztikus korrajzot olymódon teszi vitathatatlanul hitelessé, hogy egy hazugságra képtelen, naiv, gyermeki lelkű figura szájába adja a Ceausescu-rendszer rettegéssel teli mindennapjainak belső leírását. Az ő hol kitárulkozó, hol magába forduló, feltoluló félelmekkel teli elbeszéléséből ismerhetők meg a kivételezett helyzetben lévő család mindennapjai, ahol a depressziós anya mindig sír, a vízvezetékszerelő írja a jelentéseket a családfőről, aki viszont a bőrkanapén olvassa a róla szóló jelentéseket, ha éppen nem Steaua, vagy Dinamo- meccset néz, vagy nem intézi el épp egy család sorsát végleg az egyik telefonon, börtönbe, vagy kényszermunkára küldve őket az épülő Duna-csatornához.

Miközben suta szerelméről mesél, körvonalazódik, milyen kiváltságos helyzetben van, no meg az is, hogy mindenki más milyen kiszolgáltatottban. Plasztikusan kirajzolódik, milyen abszurd módon elnyomott világban éltek a diktatúra alatt. Pontos képet rögzít a családról és a szenvedő társadalomról is.

A történetmesélés átvezet az önkényuralom, a diktátorölő forradalom, és az átrendeződés korszakán. Láttatja, minden társadalmi helyzetben ugyanazok a korlátot nem ismerő emberi tulajdonságok segítenek bejutni a hatalmi pozíciókba. Rögzíti, hogy a forradalom előtt egy egészen más tündérmesében éltünk . Felteszi a kérdést, hogy ugyanazok a szabályok érvényesek-e ebben az új világban is? Vajon tartani kell-e az előző világban tett ígéreteket? A kérdés és Sebestyén Aba remek játékának emléke marad.