Megemlékeztek a kitelepítettekről

Mezőfalván, mint minden esztendőben május végén, a „svábok” kitelepítésének évfordulóján, idén is megemlékeztek a község több mint ezerháromszáz német anyanyelvű, származású, kultúrájú egykori lakójáról.

A község központjában elhelyezett emléktáblánál, amelynek szövege: „Emlékezzünk a hercegfalvi németek németországi kiűzetésére (1946), és az itthonmaradtak kilakoltatására (1948)!”, a Mezőfalvi Női Kar azon tagjai adtak műsort, akik vállalták a német nemzetiségi hagyományok ápolását. A megemlékezést Molnárné Troppert Mária, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnöke vezette. Beszédet mondott Márok Csaba, Mezőfalva polgármestere, aki utalt arra: a sváb lakosok kiűzetése nem egy szép színfoltja a településnek. Holott az egykori Herczegfalva alapításában igen nagy szerepe volt a német kisebbségnek, mondta a polgármester. Hangsúlyozta: a község kellőképpen megtiszteli és megköveti azokat az egykori polgárait, akik a politika áldozatai lettek. Hozzáfűzte: a családok azóta is csak nehezen tudják feldolgozni a történteket. Fuchs János, a mányi német nemzetiségi önkormányzat elnöke és a Fejér Megyei Német Területi Nemzetiségi Önkormányzat tagja beszédében megköszönte a mezőfalviaknak, hogy nem hagyják feledésbe merülni ezt a hetven évvel ezelőtti szomorú eseményt. Ez azért is fontos, szögezte le a szónok, hogy a közeljövőben eszébe se jusson senkinek ilyesmi, se itt, se másutt. A történelmi előzmények felidézése után emlékeztetett arra, hogy erre a deportálás-sorozatra alig két esztendővel azután került sor, hogy a magyar zsidóságnak hasonlót kellett elszenvednie. Megemlítette, hogy Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Szerbia területén 1946-48-ban 12 millió embert mozdítottak ki otthonaikból. Fejér megyében 15 településről 26 ezer embert telepítettek ki német származásuk miatt, mondta Fuchs János. Magyarországról összesen mintegy 250 ezer ember vált e kitelepítés áldozatává. A mezőfalvi iskolások műsorukban megrendítő részleteket olvastak fel kitelepített svábok visszemlékezéseiből.

Az emléktáblát Fuchs János, Márok Csaba és Molnárné Troppert Mária mellett Kovács Istvánné, a mezőfalvi Sárgarózsa Nyugdíjas Egyesület elnöke is megkoszorúzta. A község Kiss Kálmán Művelődési Házában kiállítás nyílt a deportálásról, „Mit einem bündel”, Egy batyuval... címmel. A megemlékezés résztvevői itt beszélgetésben idézték fel a régi időket. Végül hadd idézzük a Boldogasszony-anyánk című egyházi éneket, Magyarország egykori, nem hivatalos himnuszát, amivel a megemlékezés végetért. Hetven éve ezt énekelve meneteltek a herczegfalvi sváb nemzetiségű magyarok a vasútállomásra, hogy elhagyják szülőföldjüket. E vallásos szövegben lehetetlen nem felfedezni a dacos hazaszeretetet, az oltalomért való könyörgést – és a bűnösöknek ajánlott megbocsátást, akik aligha tudták, hogy mit cselekszenek: „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról”.