Megtapasztalják a gondoskodást

A jótékonysági Mikulás-túra harminc résztvevője között ott volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári csoportjának vezetője, Jákli Viktor, valamint magánemberként Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere és felesége, Oláh Ágnes, továbbá Ambrus György, Kövics Mihály és Kövics Mihályné.

Mikulás-sapkát öltöttek a gyerekek, úgy várták a nagyszakállút! Jutalmul ők sem maradtak ajándékcsomag és csoki nélkül Fotó: Amatőr felvétel

Az autók csomagterében a földvári máltai önkéntesek által összeállított 2650 (!) Mikulás-csomagon kívül vittek tartós élelmiszereket: füstölt árut, száraztésztát, mézet, zsírt, lekvárt, és tisztítószereket, nyomtatópapírt, valamint két raklapnyi mesekönyvet is, azaz minden olyat, amire az otthonokban és a nehéz helyzetben lévő családoknál a mindennapi élethez szükség van, összesen 14,5 tonna súlyban. Adtak magánszemélyek, vállalkozók, cégek pénzt és árut, gyűjtöttek munkahelyi közösségek, egyházi gyülekezetek, és iskolai osztályok is egyebek között Dunaföldváron, Pakson, valamint Bölcskén lekvárt és nutellát.

Népes csapat fogadta a Mikulás-túra résztvevőit a nevelőotthonokban és a városi kórházban is

Az akcióban részt vevő önkéntesek Dunaföldváron kívül Budapestről, Esztergomból, Pilisvörösvárról, Pilisszántóról, Vácról, Debrecenből, Székesfehérvárról, Paksról és Szekszárdról indultak az egyhetes útra. Sőt Dunaföldvár testvérmáltai településéről, Niederaibachból és Svájcból is érkezett adománnyal egy-egy segítő.

A csapat négy Mikulással járta be az alaposan megtervezett útvonalat: Gálospetritől Szovátán és Madéfalván át Kisiratosig; Kőriskisjenőtől Alsósófalván és Csíkszeredán át Gyulafehérvárig; Székelyhídtól Székelyvarságon és Kézdiszentléleken át Zsombolyáig; Nagyváradtól Szárhegyen és Borszéken át Szalontáig. Az idén nemcsak a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiba jutottak el, hanem három városi kórház gyermekosztályára, s egy református lelkésznőhöz is, aki Böjte atya mintájára segíti a környékbeli gyermekeket.

A szeretet lángját megőrzik, viszik magukkal a mindennapokba

A német máltások által összeállított százötven doboznyi ajándék pedig - egy misszió közvetítésével - rászoruló családok gyermekeinek karácsonyát tette még örömtelibbé.

Jákli Viktor a szállítási feladatokban vállalt részt. Hatalmas élmény ez minden alkalommal - mondja. A gyerekek műsorral készülnek a Mikulás fogadására. Felfrissülni megyek - állítja az ötvenhét éves vállalkozó -, akkora lelkekkel találkozom mindig, hogy jó megpihenni az árnyékukban. Csaba testvér azt köszönte meg, hogy bár ilyenkor otthon kéne anyáskodni, apáskodni, tatáskodni, ti mások gyermekeit teszitek boldoggá. Jákli Viktor felidézi: az egyik otthonban a mellette ülő apró cigánygyerek hitetlenkedve fogadta a Mikulás meséjét arról, hogy a felhők fölött ülve látja a torockói, a dévai és a többi gyermeket. De amikor a Mikulás beszédében a kisfiú önmagára ismert, felkiáltott: Hát tényleg mindent lát!

A gyerekek megilletődötten, de azért kíváncsian szemlélték az ajándékhozó csoportot, s a Mikulást

Horváth Zsolt Jákli Viktorral a Mikulás-túráról beszélgetve döntött úgy, hogy nemcsak adománnyal támogatja az akciót, hanem a kisteher-gépkocsijával az idén ő is elkíséri. Elismerően szólt Jendrolovits Gábor és a többiek előkészítő munkájáról, a szervezettségről. Megosztotta velünk élményeit is: Megindító volt hallgatni a gyermekeket - mondja. Egy zakafalvi szőke kislány szavait idézi, akinek egyetlen kérése volt: minden nap a reggelihez legyen egy darab kolbász. Egy másik pedig arról beszélt, az idén nem termett elég hecsedli (csipkebogyó), de a gondozó nénik majd vékonyabban kenik a lekvárt a kenyérre, hogy mindenkinek jusson. Horváth Zsoltban megerősödött az a vélemény, mennyire fontos, hogy az erdélyi gyermekek megtapasztalják, az anyaországban gondolnak rájuk.

Jákli Viktor, a szeretetszolgálat dunaföldvári vezetője

Jendrolovits Gábor főszervező 14 évvel ezelőtt járt először a családjával Déván, s vitt Mikulás-ajándékot az otthon gyerekeinek. A következő évben már Nagyszalontára és Torockóra is eljutottak a csomagokkal és adományokkal. Ekkor néhány földvári ismerőse, például Gallai Sándor is elkísérte. - Emlékszem, a síbox diós-mákos bejglivel volt tele Tóth István cukrász jóvoltából - mondja. A harmadik évben pedig egykori gimnáziumi osztálytársa, Jákli Viktor is csatlakozott, s azóta csaknem minden évben segít. A mai napig sok földvári támogatója van az akciónak. Az idén a pályázatokon nem nyert ugyan Jendrolovits Gábor egyetlen forintot sem, de a civilek több támogatást adtak, mint korábban. Ennek köszönhetően sikerült ilyen gazdag rakománnyal megajándékozni csaknem száz településen az erdélyi gyerekeket, könnyebbé tenni a hétköznapok ellátását, s megfényesíteni egy kicsit az arcukat.

Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere

S haza sem jöttek üres kézzel. Az élményeken kívül a meghirdetett pályázat rajzait is hazahozták, hogy márciusban újra visszatérjenek a jutalmakkal a várva várt eredményhirdetésre. Még nem tudja miből, de bízik benne, a körülbelül százezer forintnyi ajándékra sikerül megint támogatókat találnia. Jendrolovits Gábor optimista ember, s az elmúlt csaknem másfél évtized őt igazolja. Ez a jótékonysági Mikulás-túra is megerősíti Böjte Csaba szavainak igazságát: Ha nem hiszed, hogy milyen sok jó ember van, kezdd el, tedd a jót, és meglátod, milyen sokan fognak melléd állni!