Meleg ebédet osztottak a ligetben

Ingyen meleg ételt, süteményt, gyümölcsöt, vitamint, ásványvizet osztottak rászorulóknak kedden délután a Petőfi ligetben. Az akciót önkéntes civilek szervezték, egy sajátos születésnap keretében. Képünkön elöl, éthordóval Tepszics György
Fotó: Ady Géza

Ingyen meleg ételt, süteményt, gyümölcsöt, vitamint, ásványvizet osztottak rászorulóknak (hajléktalanoknak és hajlékosoknak egyaránt) civil önkéntesek. Méghozzá egy sajátos alkalomból: szülinapi meglepetésként...

A hozzávalókat is civilek, kisvállalkozások ajánlották fel. Az önkéntesek főztek belőle remek babgulyást a Petőfi ligetben, a zenepavilonnál, ahol sörpadokat és asztalokat állítottak fel azok számára, akik helyben akarták megenni az adományt. Sokan voltak viszont, akik ételhordókban magukkal vitték az ételt: nekik volt hova vinni.

Az a közösség, amelyik ebből az alkalomból összeállt, jórészt egy nagy közösségi oldal felhasználásával, a jövő hónapban is tervez hasonló ételosztást. Tervükhöz örömmel minden adományt, felajánlást, közreműködést. Vendégeket nem keresnek: tudják, hogy lesznek. Most is elfogyott minden ennivaló az utolsó morzsáig.

Vágó Margit kislányával, Brigittával a Petőfi ligetben: finom volt a sütemény...

Az ötéves Brigittának nagyon ízlik a sütemény! Még így, felöltözve, kesztyűben, a Petőfi liget kényelmetlen padján kuporogva is. Ritkán jut hozzá...

Most, azaz január 27-én, kedden mintegy kétszáz társával egyetemben Balázs Zoltán jóvoltából ehetett egy szelettel az ötéves kislány, a kenyérrel kísért, meleg babgulyás, a gyümölcs és az ásványvíz mellé.

Balázs úr ugyanis, aki turisztikai tanácsadóként dolgozik több budapesti cégnek, az adott napon: január 27-én ünnepelte 41. születésnapját. Ezúton is jó egészséget kívánunk neki! Ő pedig úgy gondolta: ahelyett, hogy barátaival csapna egy hatalmas szülinapi bulit, azt a pénzt inkább a nehézsorsú emberek segítésére fordítja, egy tál étellel.

Ötletéhez többen csatlakoztak a nagy közösségi oldalon, mégpedig többnyire névtelenséget kérő civilek, akik ásványvizet, gyümölcsöt, hoztak, illetve önkéntesként részt vettek az ételek megfőzésében és kiosztásában a Petőfi ligeti zenepavilonnál. Egy gyógyszertár (uygancsak nem kívánta, hogy megnevezzék) C-vitaminnal pótolta ki az élelmiszercsomagot. A süteményeket a radari cukrászda adta. A rendezvény biztosítását a rendőrség mellett a Pannon Polgárőrség vállalta, ingyen, felajánlásból.

Tisztelet és köszönet mindezért!

Brigitta édesanyja, Vágó Judit öt éve munkanélküli, egyébként végzett élelmiszeripari eladó. Most közmunkásként havi 56 ezer forinthoz jut, párja minimálbérért dolgozik egy üzemben. Van lakásuk, éppen képesek fizetni a rezsit – de az, hogy egy nap ingyen jutnak (meleg!) ételhez, nekik sokat számít.

Bárány Szabolcs már nyugdíjas, neki is van lakása, mégis rászorul az ingyen ételre. Tíz évig ugyanis úgy dolgozott, hogy nem volt bejelentve, majd újabb tíz évig munkanélküli volt. Most 59 ezer forint a nyugdíja.

Nagyon ízlett neki a babgulyás, de a gyümölcsöket és a süteményt nem ette meg: viszi az unokáinak. Mást nem tud adni nekik.

Varga Éva az ételek elosztásában segített: ő is egyike a civil aktivistáknak. Sőt, a szervezőknek is, ha szervezésnek vesszük az akcióhoz csatlakozók közötti állandó kapcsolattartást a közösségi oldalon.

– A jövő hónapban is szeretnénk ilyen ingyenes ételosztást, ugyanitt, a zenepavilonnál! – mondja Éva. – Ehhez várjuk az önkéntesek, civilek, adományozók jelentkezését. Minden adományt és segítséget örömmel fogadunk. Mint például a C-vitamint is, ami látszólag talán nem fontos sokak számára, pedig télen alapvető fontosságú lenne a betegségek megelőzéséhez, leküzdéséhez! Ha a jövő havi ebédeltetés sikerül, még akkor is sokkal ritkábban adunk, mint ahogyan szükség lenne rá...

Márpedig a rendezvény jelszava az, hogy: „Jobb adni, mint kapni!” Ami kétségtelen.

Balázs Zoltán e napon volt 41 éves. Sokakat látott vendégül!

A helyszínen, üstben főzött és kiosztott étel minőségéről csak annyit, hogy dacára a szerény körülményeknek (támla nélküli padok, faasztalok, műanyag tányér, étkészlet, pohár, mindez a szabad ég alatt) minden elfogyott az utolsó morzsáig! Legalábbis: elvitték, vagy tartalékba, vagy más rászorulóknak, akiknek vagy idejük nem volt eljönni, vagy szégyellték a helyzetüket, rászorultságukat.

A többség azonban nem zavartatta magát a nyilvános körülményektől, az arrajáró kívülállók csodálkozó tekintetétől, a meg-megálló és hosszan kérdezősködő gyerekektől. De még a fényképezőgéptől, a tévékamerától sem.

Éhesek voltak.