Hírek

2014.02.14. 13:20

Hétlövet - Merkel: ohne luxus

Egy orosz honlap munkatársai kikutatták, hol lakik Angela Merkel...

Boda András

* Egy orosz honlap munkatársai kikutatták, hol lakik Angela Merkel.

Nekem kicsit gyanúsnak tűnt a dolog, úgyhogy én is nyomoztam: a valóban puritán, nem is túl nagy, ám szépnek maximum német szemmel látható, egyszintes fehér kockaépület nem lakás: Frau Merkel férje társaságában feltöltődni jár a nyaralóba. Ami pedig a kancellár asszony berlini lakáscímét illeti, nos, abban semmi titkos nincs, a turisták is buzgón tátják a szájukat ott Merkelék a Spree partján, a Kupfergrabenstrasse 6-ban, a negyediken laknak. Húsz euró itt egy négyzetméter (plusz rezsi), ha lakást bérel az ember, márpedig ők bérlik a helyet, sőt, azt csak nagyon halkan jegyzem meg, el se igazán akarom hinni, hogy amennyiben a kancellár a hivatali elszállásolás mellett dönt, azért is fizetnie kell - ahogyan például Angela Merkel férje, Joachim Sauer is minden alkalommal fizeti a repülőjegyét, ha elkíséri valamelyik hivatalos útjára a feleségét. Különös szokások, nemde, polgártársak: sehol egy albérleti hozzájárulás, utazási költségtérítés... Szó, mi szó, fura egy népség ez a német - persze lehet, csak az látszik, hogy foglalkozástól függetlenül igyekeznek megbecsülni magukat: nem csodálom, valamelyik nap a köztévében hallottam Frau Selmeczi show-vivőtől, hogy míg az Európai Unióban növekszik a munkanélküliség, nálunk egyre többen dolgoznak: soha hihetőbb mondatot, hogy azt ne mondjam, hoppál!!!

* Leszállítottak a buszról egy kismamát, mert nem tudott jegyet venni.

Gyomorforgató: legalábbis az enyémet mozgatja rendesen. Kórházi vizsgálatra indult kisgyermekével egy anyuka, a 32-es busszal kellett volna időre odaérnie. Bérlete van, amúgy, csak (azt hitte legalábbis) otthon felejtette. Valahogy felküzdötte magát az első ajtón a babakocsival, és kért egy jegyet ekkor viszont rá kellett ébrednie, hogy némi aprópénz mellett csak egy húszezres van a pénztárcájában. A sofőr elnézően mosolygott, és mivel pénzváltásra nem kötelezhető, széttárta a kezét. Ekkor, fültanúk állítása szerint fanfárok harsantak a buszon, és lecsapott a deus ex machina, méghozzá egy, épp a buszon intézkedő ellenőr képében, aki egyébként végignézte az egész közjátékot: természetesen nem tehetett semmit , azaz egyet mégis, íziben leszállította a potyautast. Kész, vége, hagyjuk ki az ügyből a sofőrt meg az ellenőrt. De mi a helyzet az utazóközönséggel? Hát tényleg nem volt ott egyetlen férfi, egy szál normális ember, egy sorsközösséget érző úrihölgy, egy jólelkű fiatal, bárki, emberek, bárki azon a kibeba 32-es buszon, aki azt mondja, ácsi, pajtások, lép kettőt, mint Bruce Willis, majd előkotor háromszázötven jó magyar forintot, ha nincs aprója, hát ötszázat, csendesen átadja a sofibának, még csendesebben elküldi mindkettőt oda, ahová valók, aztán segít beljebb fáradni a hölgynek, és leülteti valahová? Hát tényleg ennyit érünk itt és ma, barátaim? Tényleg szó nélkül végignézzük, netán okosan félrefordított fejjel, ahogy egy filléres faszság miatt valakit, de leginkább is egy kórházba igyekvő kisgyerekes anyát levágnak bárhonnan is? És tényleg hisszük, hogy ez jogos, mivel hivatalos: és gyorsan megkérdezem, létezik olyan közöttünk, aki esetleg azt gondolja, hááát, baromi sajnálatos, szó se róla, de az intézkedőknek azért de jure igazuk volt, legközelebb gondolja át a kismama, nála van-e minden, és töltse fel apróval a tárcáját? Totális mellékkörülmény, de a végére, szomorú poénnak csak beírom: az anyuka táskájának aljában mindvégig ott volt a bérlete idegességében esélye se volt rá, hogy megtalálja. Lángoló arccal ismét csak én kérek elnézést: és szívből remélem, egyszer, valahogyan minden, de minden cselekedet elnyeri méltó akármijét...

* Levelet kaptam a schwerini ügyészségtől - második, befejező rész...

Nem kezdem Ádámtól-Évától, mert soha nem jutunk a végére: a lényeg, hogy volt egy vitássá durvuló ügyem egy német céggel (miért is ne írnám ismét ki a nevüket: ők az AL-Electric, Wismarban), akiktől sikerült egy gyári hibás, utángyártott generátort kapnom a motoromhoz, visszaküldtem, ők viszont hónapokon át a fülük botját se mozdították... Kicsit bezizzentem, és bár mindenki csitított, bevontam a német fogyasztóvédelmet a játékba, akik közvetítőként azt javasolták a cégnek, küldje vissza a befizetett pénzem, és mindenki menjen a dolgára. Még ez sem volt elég: írtam egy mailt a schwerini rendőrségnek, csak úgy, általánosságban, mi a teendőm, ha kezdem úgy érezni, internetes vásárlási csalás áldozata lettem. Válaszoltak de mit tesz a jó sors, ugyanazon a napon a cég, minő véletlen, visszautalta a pénzemet. Így természetesen nem indítottam semmit, nem válaszoltam a rendőrségnek. Egy hete viszont levelem érkezett, borítékban, a schwerini ügyészségről: a nyomozás nem járt eredménnyel, de ha a jövőben további információkat osztanék meg velük, természetesen újra felveszik a szálat. Különösebb kommentár nélkül csak ennyit szerettem volna elmondani egy szerencsétlen kis külföldi majom érdeklődik, bele a vakvilágba: először válaszolnak, majd nyomozást indítanak, végül ennek eredményéről tájékoztatnak. Jöhetnek a ledorongoló kommentek: én akkor is kitartok szerény nézetem mellett, mely szerint léteznek működő és nem működő országok. Az osztályozást rátok bízom - addig is gondolkodom, mit kéne visszaírnom: mert azt azért igazán nem szeretném, ha kitörne miattam a Nagy Generátorháború...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!