Mérlegen az Éjszakai Átszálló

A Kortárs Művészeti Intézetének menetirányítói csak (lakó)telepi éveknek címezték az Idővagon záró bevetését és össze is gereblyéztek jó néhány ismert, és mint fent említett némileg rettegett figurát is a peronra.

A kilencvenes évek elején mindenki rockzenész akart lenni emlékeztek vissza. És városunkból a lakosságszámhoz viszonyítja sokan a fesztiválok nagyszínpadáig jutottak. Közös volt bennük, hogy a hétvége egy jelentős részét az egykori Vidámparkban működő Movie névre hallgató műintézményben töltötték, és bármilyen meglepő még ezredforduló környékén is beszélhettünk olyanról, hogy dunaújvárosi könnyűzenei élet. Voltak helyek és voltak zenekarok, amelyek meghatározóak voltak a ´70-es ´80-as években született generációnak. Könnyes nosztalgia? Meglehet, de az idei Éjszakai átszálló öt nap öt éjszakáján a konkrét kortárs művészeti programsorozat ellenére mindig szembejött ez a fránya nosztalgia. Pedig, az állomásfőnök, a Kortárs munkatársa e lapban többször is leszögezte, hogy nem egy retro vonatozásban gondolkodnak, hanem egy pontos és jól felépített tematika mentén próbálják több szempontból is körbejárni a várostörténet öt évtizedét.

Mindezt úgy, hogy az Éjszakai átszálló rutinos közönsége mellett új utasokat is a vágányok mellé tereljenek: generációk találkozása az Idővagonban.

Az átszálló mindig is az úgymond magas kultúra és a popkultúra házasítására vállalkozott, az az, hogy az igényes pop- és az elektronikus zene képviselői mellé komoly művészeti adagot is kapjanak a Kortárs Művészeti Intézet alkalmi vagy épp rendszeres látogatói.

Frenk, Szekeres András, Dj. Mesterházy, Dalai Dávid, Band in The Pit, Oláh Dezső és Mészáros Márta: e névsor műfaji megkötések nélkül bármelyik magyar város kulturális fesztiváján erős fejbólogások kísérnek a közönség köréből és felvonult képző- és médiaművészek sorából is összerakható lenne egy minőségi rendezvénysorozat. A szervezők már az elején rögzítették, hogy a két év kényszeres pauza után visszatérő átszálló a helyi és a városból elszármazott alkotókra támaszkodik majd. Bízva abban, hogy egy szélesebb közönséget lesz képes megszólítani. Mindez csak részben sikerült, hiszen az ÉÁ maradt, ami volt: őszinte és üde színvoltja a város életének, ám mindig rétegrendezvény.

A mögöttünk hagyott öt napban megfeledkeztünk egy fontos és dokumentálandó tényről. Az Éjszakai Átszálló épp tíz éve gördült ki a vágányokra. Boldog születésnapot: Jövőre találka ugyanott, a KMI peronján.