Mert van képünk hozzá...

Mert szilveszter okán rendhagyó ez az alkalom: amolyan közfelfüggesztés. Szögre akasztjuk a közügyeket, és lógva hagyjuk a józan észt. Az így keletkezett térben utat tör a fantázia, eluralkodik a bolondos lazaság. Képzeletbeli gondolatok egymásról, róluk, rólunk dolgokról, amelyek az év háromszázhatvannégy napján meghatározzák életünket. Azon a háromszázhatvannégyen, amelyen együtt húzták az igát, és húztuk velük együtt mi is, sajtómunkáshoz illő módon. De az évből még hátralévőn, az egyetlenen engedtessék meg a viccelődés!

Jövőre pedig folytatjuk ott, ahol abbahagytuk a háromszázhatvannegyediken. Közügyekkel. Pártoskodással. Igazi közgyűléssel.

Ki jön sörözni közgyűlés után? Sztankovics László, Hingyi László és Lőrinczi Konrád jelentkezik... Mert elromlott a szavazógép

Izsák Máté: A francba! Mit mondtak szünetben? Melyik napirendi ponthoz kell hozzászólnom? És mit is? Inkább megkérdezem, az a tuti!

Cserni Béla: Csak tudnám, mi a csudát akarnak ezek tőlem?

Dr. Ragó Pál (balról): Mit olvasol, Gombi? Kossuth-díj felterjesztést? Vagy tippmixet? Szepesi Attila (jobbról): Ne szórakozz! Mutasd csak! Mit írtál bele?

Kismoni László: Majd megmutatom én nektek! Olyan listát írok, hogy még! Válasz nélkül hagyott kérdések és technikumi el nem végzettek! Egy-egy oszlop. Csak mert szoci vagyok! Dafke!

Szabó Zsolt (fent): „Megfekszi a gyomrom, hogy a PISA-teszten soha nem végzett olyan hátul Magyarország, mint most! És akkor még nem is beszélek ZÖLD-ségeket!” Cserna Gábor (lent): „Szabó képviselő úr az agyamra megy! Kértem, dorgáltam, megvontam tőle a szót, de csak mondja... Kapja elő a jegyzeteit, gyorsan! Ezt tanítottam magának a Rudasban állampolgári ismeretek órán?”