Mi változott és mi nem? (1.)

Abban az évben, amit mögöttünk hagytunk, sok minden megváltozott a mi városunkban.

Mi ezúttal igyekszünk a pozitív változásokra összpontosítani.

Nem részletezzük, hogy melyik változás kinek, avagy milyen csoportosulásnak az érdeme abban a mély meggyőződésben, hogy minden dunaújvárosinak, legyen az személy vagy intézmény, legelső és mindenekfölötti kötelessége e fiatal, de máris sokat szenvedett város építésén, szépítésén, majdnem azt írtam: túlélésén dolgozni. De itt talán még nem tartunk.

A Szent Pantaleon kórház új műtéti tömbje

Örömünkre az egyik leglátványosabb változással kezdhetjük: a nyáron felavatták a Martinász szobor új környezetét. A szobor, Somogyi Imre számunkra halhatatlan műalkotása érintetlenül a helyén maradt, ám körülötte olyan, szépen megtervezett pihenőket, padokat helyeztek el, kulturált környezetben, ami alatt nem csak a díszkő burkolatot értjük, hanem a növényzet újrakomponált bokrait és fáit is, amelyben (talán nem túlzás) reneszánsz módon élvezhetjük a város talán legjellegzetesebb, messze földön ismert figuráját.

Kevésbé látványos, de cseppet sem kevésbé fontos, hogy a Rudas középiskola és a Gárdonyi általános tagiskola előtt, a Római körút egyik legforgalmasabb részén egy biztosítótársaság finanszírozásában korszerű, csúszásgátló bevonattal ellátott zebrát építettek, ami lényegesen javítja a közeledő gépjárművezeték rálátását a gyalogátkelőre, egyben felhívja erre a figyelmüket, s javítja az esélyét annak, hogy a gyalogosok váratlan, hirtelen úttestre lépése esetén is képes legyenek megállni az autók.

A város egyik legnagyobb beruházása építészetileg máris készen áll: a Szent Pantaleon kórház új műtéti tömbje ( a bejáratánál elhelyezett tábla szerint több mint 3,3 milliárd forint értékben), a kor műszaki és tudományos színvonalán biztosítja majd az intézmény kiváló munkáját a Dunaföldvártól Adonyig, Dunavecsétől Előszállásig terjedő ügyfélkörben. Most még a tömb berendezése zajlik, átadás: tavasszal.