Minta az ómassai és paksi volt

2016. április 25., 07:01 szerző: Szente Tünde
komment
Dunaújváros - Lelkes lokálpatrióták időnként feltesznek egy-egy saját készítésű fotót a vasmű bejárata melletti parkerdőben található technikatörténeti érdekességekről. A vaskohászatunk emlékeit megőrző skanzen létesítésének története: jövőbemutató.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjteményének Szabadtéri kiállítását 1989. szeptember 16-án avatták fel. A háttérben balra a Kovácsüzem első légkalapácsa látható

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya Történeti Bizottságának negyedik szemináriumának megrendezésére a Dunai Vasmű vállalkozott. A szervezők felvették a kapcsolatot a főiskolával a résztvevők elhelyezésére, étkeztetésére, valamint a programok helyszíneinek biztosítására. Az alapos előkészületeket követően, „A bányászati és kohászati ipar műemlékeinek és szobrainak számbavétele és megmentése” című szemináriumot 1989. szeptember 15-16-án városunkban tartották, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar Ifjúsági klubjában.

Soltész István korábbi ipari miniszter szeptember 15-i megnyitója után a Dunai Vasmű részéről Horváth István vezérigazgató helyettes üdvözölte a résztvevőket és beszámolt a vasmű termelési eredményeiről. Az előadók között szerepelt dr. Molnár László, a főiskola nyugállományú igazgatója, Kiszely Gyula technikatörténész, valamint a hazai műszaki múzeumok vezetői. Önálló előadással mutatkozott be a DV Gyártörténeti Gyűjteménye. Gyárlátogatás és szakestély tette emlékezetessé az eseményt . A második napon, a délelőtti előadásokat követően vonultak a Dunai Vasmű melletti parkerdőbe, ahol felavatták a Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjteményének Szabadtéri kiállítását.

A skanzen létrehozásának és bővítésének történetét Kóré Sándor, a DV személyzeti és oktatási igazgatója ismertette, az ünnepélyes pillanatot jelképező nemzeti színű szalagot Bognár Ferenc tanácselnök-helyettes vágta el. A kétnapos rendezvény résztvevői a programok zárásaként megtekintették a Dunai Vasmű kultúrtermi része fölötti Gyártörténeti Gyűjtemény technológiai kiállítását.

MŰSZAKI EMLÉKEK ÁTMENTÉSE

A gyártörténeti szabadtéri kiállítással kapcsolatos elképzelések az ómassai és paksi szabadtéri kiállítások megtekintése után, 1984-ben körvonalazódtak. A tervek megvalósításához szükségessé vált a vasmű melletti védőerdősáv kis részének parkerdővé alakítása, sétányok létesítése. A munkákat a városi tanács és az erdőgazdaság illetékes szervei engedélyezték, illetve végezték. A parkerdő és a sétányok kialakítása során csupán a veszélyes méretűre növekedett nyárfák és a bozótos aljnövényzet eltávolítására volt szükség.

A Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjteményében a vállalat gyártóegységeit bemutató terepasztalnál kezdődött valamikor a tárlatvezetés. Zsámbok Elemér nyugdíjas kohómérnök nyolcvan éves koráig kalauzolta a látogatókat és segítette az üzemtörténet-írást. A kép jobb oldali részén az állandó kiállítás egyik legszebb darabja, a Konverteres acélgyártás működőképes modellje

A szabadtéri kiállításon a műszaki tárgyakat 1985-ben ideiglenes jelleggel helyezték el. A kiállítás továbbfejlesztésének gondolata 1987-ben vetődött fel, a tervvariációk megvitatása során több javaslatot vettek figyelembe. A fejlesztésre vonatkozó tervet a vállalatvezetés 1988 decemberében hagyta jóvá, ami tíz évnél hosszabb időszakra biztosította a feltételeket a kiállítás bővítésére, továbbfejlesztésére.

Az 1989-es avatásnak megfelelő állapotokról a Dunaferr Dunai Vasmű Műszaki, Gazdasági Közleményei 1990. 2. számában olvashatunk: „A kiállítás bejárati részénél láthatjuk azt a kisvasúti dízelmozdonyt, amelyhez hasonlók végezték 1950-től 1954-ig az építőanyagokat szállító csillék vontatását a vasmű- és a város építésénél. A pörgő-szekrény a Lőrinci Hengermű trió hengerállványának meghajtására szolgált. A skanzen három sétánya mentén a következő műszaki emléktárgyakat helyezték el. A középső sétány mentén a lemezhengerlés technikai berendezései, alkatrészei találhatók: távműködtetésű, elektromos meghajtású gázszelep, gőzzel működtetett Worthington-szivattyú tűzveszélyes folyadék számára, hajtómű-fogaskerék a meleg hengerműből, görgős meleg-egyengető a Lőrinci Hengerműből, dugattyús légsűrítő, rövid és hosszú kardántengely a meleg hengerműből. A vasműhöz közelebbi sétány mentén a gépészeti emléktárgyakat, berendezéseket helyezték el: 2000 kg-os légkalapács, szénőrlő-malom, elő-lemez végvágó olló a meleg hengerműből. A vasműtől távolabbi sétány mentén a kokszvegyészeti és kohászati vertikum műszaki emléktárgyai nyertek elhelyezést. Ezen a területen csupán acélműi öntőcsarnoki emlékként öntőkocsit láthatunk öntőtáblákkal és kokillákkal. A Dunai Vasmű szabadtéri kiállításának megtekintése igen kellemes környezetben, a sétálóparkká alakított véderdőben hasznos és egészséges időtöltés városunk minden lakója és a máshonnan ideutazók számára egyaránt.”

A DUNAI VASMŰ GYÁRTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYE

A Dunai Vasmű vezetése a személyzeti és oktatási főosztály kezdeményezésére már 1968-ban döntést hozott a gyártörténeti gyűjtőmunka elindítására, és ezzel párhuzamosan a vasmű kultúrtermének emeleti galériáján egy kiállítás létrehozására. A vállalatvezetés célja az volt, hogy az összegyűjtött tárgyi emlékeket, dokumentumokat és a kiállítás anyagát is felhasználva, múzeumot hozzon létre.

A létesítésre vonatkozó tervekben dr. Salamon Konrád újkori történész szakirányítását javasolták, aki 1968-ban a dunaújvárosi múzeum vezetője volt. A vállalat akkori vezetője, Borovszky Ambrus levélben kérte fel a műszaki emlékeket nyilvántartó csoport - amely az Országos Műszaki Múzeum jogelődje volt - főigazgató helyettesét, Szilágyi Istvánt szaksegítség nyújtására, aki készségesen állt rendelkezésre. A forgatókönyv elkészítését Kiszely Gyula közreműködésével javasolta.

A kiállítás létrehozásához szükséges engedélyt még ugyanezen évben, tehát 1968-ban a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztályától kérte a vezérigazgató. A munkaverseny osztály keretében 1969 januárjában létrejött a múzeumi csoport. Dr. Salamon Konrád javaslatára az 1970-ben, vagyis a vállalat alapításának 20. évfordulójára megnyíló kiállítást két fő részre célszerű bontani, a történeti-múzeális részre és a termékbemutatóra. Tőle származik az egész vasművet ábrázoló terepasztal-makett kiállításának gondolata, fényjelző elektronikával összekapcsolva.

Az 1970-ben megnyitott kiállítás a gyártörténeti jellegű intézmény alapjait képezte a kultúrterem galériáján. Az ipari miniszter 1982. évi utasítására támaszkodva, ami a gyártörténeti gyűjtemények tárgyában intézkedett, a vállalatvezetés arra az elhatározásra jutott, hogy a Dunai Vasmű alapításának 35. évfordulójára felújítja a gyártörténeti kiállítást. Helye továbbra is a vasmű kultúrháza marad. Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató megbízást adott Hajdú Andrásnak, Bezdek Károlynak és Zsámbok Elemérnek az új kiállítás létrehozására. A gyártörténeti állandó kiállítást 1985. június 12-én dr. Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár avatta fel.

 



Szente Tünde

2016. április 25., 07:01 szerző: Szente Tünde

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...