Most (nem) kéne abbahagyni...

Akinek több mint háromszáz gyűjteményes korongon jelentek meg felvételei, és több mint ötszáz dal van a repertoárjában, mégis ritkán hallani róla mostanában.

Talán ez az oka, hogy alig több mint háromszázan voltak kíváncsiak az idén 69 esztendős előadóművész produkciójára, ám ők igazolhatják, érdemes volt. Érdemes, ugyanis a Liszt-díjas,Artisjus életműdíjjal kitüntetett énekes, akit egyébiránt ötször választottak meg félévszázadot is meghaladó pályafutása során az Év énekesnőjének, ma is ugyanazt a teljesítményt hozza, ami miatt az 1966-os Táncdalfesztiválon egy csapásra híressé vált.

Fotók: Ady Géza

A honi Tina Turner ezúttal is energiabombaként robban be a színpadra, hamar bemutatkozik: Kovács Kati vagyok, harminc éves. Hová álljak, hogy fiatalabbnak látsszak? Mi pedig lent a nézőtéren készséggel hiszünk neki, mert amit látunk, és hamarosan hallunk, az pontosan megfelel ennek a kijelentésnek. Kicsit meginog a hitünk az anyakönyvezés kikezdhetetlen pontosságában. Acapellafelvezetés a Ma este házibulit rendezünk-ből, majd ugyanez zenekari támogatással a szilveszteri hangulat kedvéért, aztán az LGT klasszikus Szólj rám, ha hangosan énekelek.

Nem kell több, hogy feloldódjon, igazán jól érezze magát azon a helyen, ahová az isten is teremtette, a színpadon. Így aztán furcsán hat, hogy az est ezen szakaszában harsan fel a Most kéne abbahagyni című ugyancsak slágerlistás szerzemény mely első nagylemezén jelent meg először , hiszen épp csak belekezdett, hogy elkápráztasson egy közel két órás lebilincselő koncerttel. Hangsúlyozom koncerttel, mert az ő megjelenései nem csak egyszerű fellépések, igazi élőzenés élmények, hangulatos szórakoztató műsorok. Zenésztársait is nagy alapossággal válogatta, a Fábry Showbólismert No Commerce együttes többségében fiatal, tehetséges zenészekből áll. A ritka pontos és dinamikus alapot Nagy Zsolt betonozza a dobok mögül, őt erősíti Kolta Gergő változatos, könnyeden precíz basszusgitár játéka, a hangulati tényezőket Molnár Levente festi fel a billentyűk segítségével, testet és szárnyalást Kuzbelt Péter szaxofon teljesítménye ad mindennek, a háttérben meghúzódó Sallai Tibor szólógitárjával a virtuozitást hozza mindebbe.

Az akkori egyetlen tévécsatornán szocializálódott közönség számára valóságos retro slágerlista sorjázik: Nálad lenni újra jó lenne, Ha legközelebb látlak, a Kojak Budapesten c. film betétdala, az Ennyi kell, Találkozás egy régi szerelemmel, Rocktanóra, Mit remélsz. Az It s A Heartache , ahogy BonnieTyler-rel megismerte a nagyvilág, hogy Szívfájdalomként Kovács Kati magyar szövegével tanulja újra, majd a rocknagyi Sipmly the best című slágere. Itt egy kis porszem kerül a gépezetbe, középtájon lefut szeme elé a redőny, nem ugrik be a szöveg. Persze, aki tudja, hogy az élő legenda alig pár óra alvás után vágott neki a napnak, cseppet sem csodálkozik. Ám ő nem az a fajta, aki kudarcot hagy a háta mögött, miután jól kimulatta magát bakiján, a közönség soraiban keres valakit, aki tudja a pontos szöveget, s a sorok közé furakodva fut neki újra a cseppet sem könnyű dalnak, hogy a közönség tapsától kísérve immár hibátlanul adja azt át. Dacára annak, hogy az ígért segítség pusztán tapsolásban merült ki. Talán ez a töretlen kitartás, ez a csak a legnagyobbakra jellemző könnyedség az oka, hogy a mozi nézőterén olyanok is ülnek, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek kizárólag az ő kedvéért. Még Budapestről, Sopronból is. Később kiderül, olyasvalaki is megbújt a sorokban, aki az utolsó egri Táncdalfesztiválon vokálozott mögötte. Meg is próbálja Gruber Zitát felcsábítani a színpadra, sajnos sikertelenül. Az eső és én, Várlak, El ne hagyd magad, mire a Búcsú-hoz érünk észrevétlen elröpült a közel két óra, de az énekesnő még könnyeden ugrál, bejárja a színpadot, és árasztja el elementáris hangjával a teret. Persze nem engedik el egykönnyen, az Add már uram az esőt, Johnny& Mary Robert Palmertől, az OneWayTicket az Eruptiontól és a Rock and roller Kovács Katitól, a Próbálj meg lazítani, az Úgy szeretném meghálálni, Máté Pétertől az Azért vannak a jó barátok még kijár a hálás, vastapssal búcsúzó közönségnek.