Múzeumi kaland – éjszaka

Ki ne szerette volna már átélni régi korok életét, de legalább hangulatát, megismerni szokásaikat, ételüket, ruháikat, fegyvereiket? A Múzeumok Éjszakájában többek között az a jó, hogy erre is lehetőséget ad! Különösen nálunk, az Intercisa Múzeum kőtárában, ahol aztán igazán adott minden feltétel ehhez. S ez alatt nemcsak a római kori, helyenként meghökkentő épségben előkerült kövekre, épületrészletekre gondolok, hanem arra is, hogy ez egyben a város egyik legszebb és leggondozottabb, legtágasabb zöldterülete is!

A legjobb ebben az évek óta tartó országos rendezvényben természetesen az, hogy még mindig sokakat érdekel. Sőt, úgy tűnik, egyre töbeket hoz lázba a majdnem ingyenes lehetőség: egy belépő jelképes összegbe, száz forintba került. Jöttek is sokan: külön örvendetes, hogy közöttük nagyon sok volt a gyerek. Igaz, az egész estés (és fél éjszakás) program gyerekműsorral kezdődött öt órakor.

A városi könyvtárban működő Cimbora Klub tagjai adtak elő egy maguk kreálta mesejátékot – megérdemelt sikerrel! Ezután is gyerekfoglalkozások következtek, bár, mint tudjuk, ezek leginkább a felnőtteket érdeklik, akik nem merik ezt kimondani. Akárhogy is: a római öltözetek és fegyverek bemutatóját apák és fiúk egyaránt rendkívül élvezték. Be is öltözhettek a tógákba, köpenyekbe, kipróbálhatták a páncélokat, lándzsákat, kardokat, pajzsokat – vagyis megtudhatták, hogy már a római legionáriusok élete sem volt könnyű.

Különösen, hogy a mediterrán éghajlaton kitalált sarukban sokszor egészen a ködös Albionig, azaz Angliáig kellett menetelni, sokszor még az utat is építve. Este nyolctól tárlatvezetés kezdődött: a kőtár és a szomszédos római fürdő értékeit mutatták be a hivatásos régészek. Egy óra múlva a szerintem legjobb program következett: római kori ételek bemutatója. Nem hinném, hogy nagy barátja lettem volna a kölesnek akkoriban...

De a szellemi élvezetekről sem maradtunk le: a római vallás(ok)ról tartott előadást Buza Andrea, a múzeum igazgatója. Keszi Tamás saját hivatásáról beszélt: mit csinál a régész? Természetesen egyfolytában tanul, rengeteget dolgozik – de munkája páratlan nyomozómunka, lepipál bármilyen krimit! S még nem volt vége: kis éji zenét is kaptunk tizenegy órától a Dunaújvárosi Vegyeskar jóvoltából!

Szerintem

Ha lehetne (úgy értem: ha nem járna vállalhatatlan kockázatokkal), én bizony egyenesen kötelezővé tenném a múzeumokban a tárgyak megérintését. Mi több: kézbevételét, megtapogatását, ha lehet: használatát! Egészen más lenne így az élmény, tapasztalattal párosulva! Jobban meg is ragad az ember fejében, ezt tanúsíthatom. Sajnos, ez azt is jelentené egyben, hogy mihamar eltörne, elkopna, eltűnne, tönkremenne megannyi pótolhatatlan műtárgy. Csak ritkán rendeznek ezért hasonlót, mondjuk látássérülteknek, külön tárlatvezetéssel. Úgyhogy használjunk ki minél gyakrabban olyan szinte páratlan lehetőségeket, mint a Múzeumok éjszakája! Hivatást is találhatunk így...